Jogerős ítélet K. A. vádlott ügyében, aki megölte szerelmét és magával is végezni akart

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2017. november 9. napján K. A. vádlott ellen emberölés bűntette miatt indult büntetőügyben határozatot hirdetett, mellyel az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

 

A Budapest Környéki Törvényszék 2017. április 10. napján kelt ítéletével bűnösnek mondta ki K. A. vádlottat előre kitervelten, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében. Ezért őt életfogytig tartó, fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját 30 évben határozta meg.

Az elsőfokú ítéletet az ügyész a kihirdetésekor tudomásul vette, ellene a vádlott jogcím megjelölése nélkül, védője pedig elsődlegesen téves jogi minősítés miatt, másodlagosan enyhítésért jelentett be fellebbezést.

 

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a bejelentett fellebbezéseket nem tartotta alaposnak, a rendelkező rész kisebb pontosítása mellett az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt.

 

A másodfokú nyilvános ülésen a vádlott védője a fellebbezését változatlanul fenntartotta. A cselekmény jogi minősítése kapcsán vitatta az elkövetés előre kiterveltségét és különös kegyetlen voltát, az emberölés alapesetének megállapítására és erre figyelemmel a büntetés enyhítésére tett indítványt.

 

A sértetti képviselő álláspontja szerint a fent említett minősítő körülményeken kívül a vádlott terhére megállapítható az aljas indokból való elkövetés is. Az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetést törvényesnek és arányosnak tartotta, ezért az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.

 

A vádlott a saját védelmében nem kívánt felszólalni, az utolsó szó jogán megbánásának adott hangot.

 

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokainál fogva helybenhagyta.

 

A tanács elnöke indokolásában előadta, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat megtartotta. A tényállás az iratok tartalma alapján kisebb részben kiegészítendő volt az elkövetéshez használt kés jellemzőivel és beszerzésének körülményeivel. A másodfokú bíróság megítélése szerint a törvényszék a bizonyítékok helyes értékelésével megalapozott tényállást állapított meg, abból okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére és törvényesen minősítette életellenes cselekményét. Megállapítható, hogy a vádlott az elkövetéshez használt kést nem becsomagolva vagy díszdobozban vitte magával a sértett házához, hanem a ruházatában tartotta, amely alapvetően cáfolta azt a védekezését, hogy a kést ajándékozási céllal tartotta magánál. A vádlott öngyilkossági szándékát alátámasztotta az, hogy a cselekmény elkövetése után többször megsebesítette magát, valamint az a körülmény, hogy a magával vitt fagyállót nem a gépkocsija csomagtartójában, hanem az autó utasterében találták meg. Mindez – egyéb adatok mellett – arra utal, hogy a vádlott előre eltervezte az ölési cselekmény végrehajtást. A védő érvelésével szemben az ítélőtábla álláspontja szerint a különösen kegyetlen elkövetési mód is aggálytalanul megállapítható. Az orvos-szakértői vélemények megerősítették, hogy a 34 rendbeli késszúrást, illetve 9 rendbeli metszést a sértett még élve, a halállal rendszerint együtt járó fájdalmat meghaladóan szenvedte el. A vádlott rendkívüli brutalitással és embertelenséggel végezte ki a sértettet nem törődve azzal sem, hogy a házban tartózkodó, és segélykiáltásait halló gyermekei fognak rátalálni.

 

A sértetti képviselő álláspontjával ellentétben az ítélőtábla nem látott olyan körülményt, amely az aljas indokból való elkövetés megállapítására is alapot adna.

 

A vádlott azon állítását, hogy a sértett rátámadt, semmilyen bizonyíték nem támasztotta alá, így a jogos védelmi helyzet, mint büntethetőséget kizáró ok, nem állt fenn.

 

A tanács elnöke elmondta, hogy a vádlott cselekménye elfogadhatatlan módja a párkapcsolati krízis kezelésének. Az ilyen típusú cselekmények elszaporodottságára tekintettel, az általános és egyéni megelőzés célját az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés szolgálja megfelelően, annak enyhítésére az ítélőtábla nem látott lehetőséget.

 

A Fővárosi Ítélőtábla határozata jogerős.

 

 

Budapest, 2017. november 09.