Jogerős ítélet az azbeszt okozta egészségkárosodás miatt indult kártérítési perben

A felperes jogelődje kártérítés megfizetése iránt terjesztett elő keresetet a Budai Központi Kerületi Bíróságon a Magyar Állam I. rendű és az S. Kft. II. rendű alperesek ellen. A Budai Központi Kerületi Bíróság elrendelte a keresetlevél áttételét a Fővárosi Törvényszékhez.

A felperesi jogelőd kereseti kérelme szerint nem vagyoni kártérítés és kamatai megfizetésére kérte kötelezni egyetemlegesen az alpereseket környezetveszélyeztető tevékenység folytatásával okozott kár miatt fennálló felelősségük alapján.

A felperesi jogelőd 2014-ben bekövetkezett halála miatt az eljárás félbeszakadt, majd 2015-ben felesége jogutódként (a továbbiakban: felperes) a perbe lépett.

A felperes a II. rendű alperessel szembeni keresetétől elállt, ezért az elsőfokú bíróság a II. r. alperessel szemben a pert megszüntette.

A felperes a pontosított keresetében nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest a személyiségi jogai megsértése, az egészségének károsodása miatt.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

A Fővárosi Törvényszék 2017. június 22. napján meghozott ítéletével a felperes keresetét elutasította.

Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést.

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, mert az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperes nem minősül a veszélyes üzem üzembentartójának. Fellebbezésében a felperes arra megalapozottan hivatkozott, hogy a veszélyes üzemi tevékenységnek több üzembentartója is lehet, de az állam veszélyes üzemi tevékenységet nem végzett.

Az 1976. évi II. törvény csak az emberi környezetet veszélyeztető tevékenység folytatójára rendeli alkalmazni a veszélyes üzemi felelősség szabályait, de az alperes az emberi környezetet veszélyeztető tevékenységet nem folytatott. Az 1995. december 20-án hatályba lépő 1995. évi LIII. törvény alapján pedig az ingatlan tulajdonosának felelősségét csak akkor lehet megállapítani, ha a környezetszennyezés a törvény hatályba lépése utáni időpontban történt. A felperesi jogelőd esetében az azbeszt expozíció legvalószínűbb időpontja 1976 és 1985 közötti, a későbbi légszennyezettségnek pedig a betegség kialakulásában nagy valószínűséggel nem volt szerepe.

A használati jogosítvány korlátaira alapított igény azért alaptalan, mert az ingatlan-nyilvántartásba az alperes tulajdonjoga mellett a II. r. alperes jogelődjének, az állami vállalatnak a kezelői joga be volt jegyezve és a vonatkozó jogszabály alapján a kezelő a tulajdonost megillető jogokat gyakorolja és kötelezettségeket teljesíti. Az 1335/B/1990. AB határozat szerint a kezelőt külső harmadik személyekkel szemben dologi jogi pozíció illeti meg, így a tulajdonos helyett a használati jogosítvány korlátaira alapított igény csak a kezelővel szemben lett volna érvényesíthető.

Az alperes maga károkozó magatartást nem valósított meg és nincs olyan jogszabály sem, amely az alperes felelősségét a károkozó állami vállalat vagy kezelő tevékenységéért megállapítaná, ezért az elsőfokú bíróság helyesen döntött a kereseti kérelem elutasításáról.

Az állam mögöttes felelősségét vagy helytállási kötelezettségét megállapító jogszabály esetén sem lehetne a felperes keresetét teljesíteni, mert a Csődtv. 37. § (3) bekezdésében megállapított jogvesztő határidő elmulasztása az anyagi jog megszűnését eredményezi.