Meg kell ismételni a B. Gy. vádlott és társai ellen terrorcselekmény bűntette miatt indult elsőfokú bírósági eljárást

A Fővárosi Ítélőtábla 2018. április 19. napján B. Gy. vádlott és társai ellen terrorcselekmény bűntette és más bűncselekmények miatt indult büntetőügyben végzést hirdetett, az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.

A Fővárosi Törvényszék a 2016. augusztus 30. napján kihirdetett ítéletével B. Gy. I. r., S.J. II. r., Sz. E. I. III. r., Sz. F. IV. r., M. Cs. M. V. r., P. L. VI. r., P.G. VII. r., T. Cs. Z. VIII. r., N.Z.P. IX. r., Gy. B. X. r., F.R.Z. XI. r., J.G.P. XII. r., K.Cs. XIII. r., B.B. XIV. r., B.G. XVI. r. vádlottakat terrorcselekmény bűntettében mondta ki bűnösnek, és elbírálta az érintett vádlottak esetében a járulékos bűncselekményeket is.

B.A. XV. r. vádlott bűnösségét bűnsegédként elkövetett kényszerítés bűntettében, R.K. XVII. r. vádlott bűnösségét pedig lőszerrel visszaélés bűntettében mondta ki.

Ezért:

  • az I. r. vádlottat 13 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra,
  • a II. r. vádlottat 12 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra,
  • a III. r. vádlottat 7 év 10 hónap fegyházbüntetésre, 8 év közügyektől eltiltásra és 10 év Magyarország területéről kiutasításra,
  • a IV. r. vádlottat 10 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra,
  • az V. r. vádlottat 9 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra,
  • a VI. r. és VII. r. vádlottakat azonosan 10 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra, VIII. r. vádlottat szintén 10 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra,
  • a IX. r. vádlottat 6 év 10 hónap fegyházbüntetésre és 7 év közügyektől eltiltásra,
  • a X. r. vádlottat 5 év 4 hónap fegyházbüntetésre és 6 év közügyektől eltiltásra,
  • a XI. r. vádlottat 7 év 2 hónap fegyházbüntetésre és 8 év közügyektől eltiltásra,
  • a XII. r. vádlottat 5 év fegyházbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra,
  • a XIII. r. vádlottat 5 év fegyházbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra,
  • a XIV. r. vádlottat 5 év fegyházbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra,
  • a XVI. r. vádlottat 6 év fegyházbüntetésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte, mint bűnszervezetben elkövetőket, egyben kizárta őket a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményéből.

 

A XV. r. vádlottat 10 hónap börtönbüntetésre, a XVII. r. vádlottat 1 év 2 hónap börtönbüntetésre ítélte, mindkettőjük esetében a szabadságvesztés végrehajtását azonosan 2 év próbaidőre felfüggesztette.

Egyes vádlottak esetében felmentő rendelkezéseket is hozott.

A Fővárosi Törvényszék által megállapított tényállás lényege szerint az I. r. vádlott és T. L. nevű társa egy általuk szervezett rendezvényen indították útjára a Hunnia Mozgalmat, „Egy ígéretesebb nemzeti jövő érdekében”. Felhívást tettek közzé, amelyben rögzítették a mozgalom alapelveit és a csatlakozás feltételeit. Céljuk az volt, hogy a 2006. évi ismert események óta fennállt feszült közhangulatot fenntartsák, és annak felszítására törekedve újabb és újabb erőszakos akciókra készüljenek. Elgondolásuk a 2006-ban regnált, majd később felváltott kormánnyal történt nyílt szembeszegülés és a nem tolerált társadalmi csoportokkal szembeni fellépés volt. Ezért több kormánypárti országgyűlési képviselő ingatlana ellen Molotov-koktélos támadásokat intéztek.

Az elsőfokú bírósági ítélettel szemben ellenirányú fellebbezések bejelentésére került sor a részleges felmentések és egyes vád tárgyává tett cselekményeknek a bűnösség köréből történő kirekesztése miatt az ügyész fellebbezett, míg a védői oldal jellemzően elsősorban a vádlottak felmentése, cselekményük enyhébb minősítése, harmadsorban pedig büntetéseik lényeges enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést.

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Fővárosi Törvényszék ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.

A tanács elnöke indokolásában előadta, hogy az elsőfokú bíróság a tényállás megállapítása során lényegében három alapvető bizonyítékra építette fel a vádlottak bűnösségét megalapozó ítéleti tényállást. Ezek egyike S. T. tanúvallomása volt. Az elsőfokú bíróság a tanú meghallgatása során bizonyos, a tanú vallomástételét befolyásoló körülményeket észlelve a tanú védelme érdekében zárt tárgyalást rendelt el, egyben az I. r. és a VIII r. vádlottat is kivezetette a tárgyalóteremből. A tárgyaláson felvett bizonyítás anyaga csak lényegesen később került a vádlottak elé tárásra ugyancsak zárt tárgyalás keretében. Később az eljárás megismétlése során S. T. tanú vallomásának ismertetésére, illetve felolvasására ugyancsak zárt tárgyalás keretében került sor, holott maga a bíróság is rögzítette, hogy a továbbiakban a tanú védelme ezt nem indokolja.

Ebből következően az elsőfokú bíróság a tárgyalásról a nyilvánosságot a büntetőeljárási törvényben foglalt ok hiányában, alaptalanul zárta ki.

Az Alaptörvény rendelkezése szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el. A fentiekből megállapítható, hogy a tisztességes bírósági eljárás egyik nélkülözhetetlen feltétele a tárgyalás főszabály szerinti nyilvánossága.

A büntetőeljárási törvény értelmében feltétlen hatályon kívül helyezési ok, ha a tárgyalásról a nyilvánosságot törvényes ok nélkül zárták ki. Jelen esetben a törvényszék előtt folyt bizonyítási eljárásban ez, az elsőfokú ítélet feltétlen hatályon kívül helyezését eredményező eljárási szabálysértés valósult meg.

Ezen túlmenően az ítélőtábla eljáró tanácsa megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében az indokolási kötelezettségét súlyosan megsértette és ezzel összefüggésben az ítélet jelentős mértékben megalapozatlan is. A törvényszék ítélete indokolásában a bizonyítékokat lényegében csupán a nyomozati iratok tartalmának megfelelően sorolta fel, a tárgyalás során felvett – egyébként igen részletes - bizonyítás anyagát fel sem tüntette az indokolásában, ebből következően ezek bírói értékelésére sem került sor. Az elsőfokú tárgyaláson a vádlottak rendkívül részletes érdemi védekezést terjesztettek elő, ezt alátámasztó okiratokat is becsatoltak, ezeknek a terhelő bizonyítékokkal való ütköztetése, értékelése is teljes körűen elmaradt. Mindezekre figyelemmel nem állapítható meg, hogy az elsőfokú bíróság ezen bizonyítékokkal kapcsolatban milyen álláspontra helyezkedett.

Az elsőfokú ítélet szóbeli indokolása a terrorcselekmény eszközcselekményeként nem a rongálás vétségét tekintette, hanem a közveszély okozást, ugyanakkor az írásba foglalt ítélet minden egyes tényállási pontnál rögzíti, hogy az I. r. vádlott felbujtói magatartása 50.000 Ft, vagy azt meghaladó kár okozásával elkövetett terrorcselekményre vonatkozott. A fentiek alapján megállapítható, hogy a büntetőjogi főkérdés tekintetében fel nem oldható ellentmondás van a szóban kihirdetett és a hónapokkal később írásba foglalt ítélet indokolása között. Ez utóbbiak feloldására a másodfokú eljárásban nincs törvényi lehetőség.

Az elsőfokú bíróság eljárási kötelezettsége a tényállás megállapítása. A másodfokú bíróság főszabály szerint erre alapíthatja az ítéletét. Teljes körű megalapozatlanságot és az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését eredményezi, ha az elsőfokú bíróság nem állapítja meg a büntetőjogi felelősség szempontjából jelentős tényeket (tényállást).

Az ítélőtábla tanácsának elnöke kiemelte, hogy a törvényszék ítélete a XV. r. vádlott tekintetében nem tartalmaz tényállást.

A rendelkezésre álló elsőfokú bírósági iratokból megállapíthatóan a vádlottak védekezéshez való joga súlyosan sérült, a tárgyaláson felvett bizonyítás anyagát a vádlottak bizonyos esetekben a perjogi előírásoknál jóval később ismerhették meg, a jegyzőkönyvek kiadására néhány kivételtől eltekintve csak évekkel később került sor. Egyes jegyzőkönyvekről pedig nem is lehet megállapítani, hogy a vádlottak és védők megkapták-e, holott az eljárás során folyamatosan kifogásolták ennek elmaradását.

A bizonyítékok teljeskörű számbavételének és értékelésének elmaradásából fakadóan az ítéletben meglévő ellentmondások az abszolút hatályon kívül helyezési ok hiányában sem lettek volna korrigálhatóak.

A bizonyításra vonatkozó perjogi rendelkezések szerint a bíróságnak a valóságnak megfelelő tényállás tisztázására kell törekednie. Ez utóbbi kötelezettség teljesítése nyilvánvalóan nem hagyható figyelmen kívül egy ilyen kiemelkedő tárgyi súlyú, a közéletben komoly nyomot hagyó büntetőügyben sem.

Az ítélőtábla eljáró tanácsa az egyes vádlottakat érintő kényszerintézkedések megszüntetéséről is határozott, amellyel szemben az ügyész fellebbezést jelentett be.

 

Budapest, 2018. április 19.

 

Fővárosi Ítélőtábla

Sajtótitkárság