Dr. G. Á. vádlott

Tárgyalás időpontja: 
2017. november 9. csütörtök, 09:00
Ügy tárgya: 
Halált okozó foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége és más bűncselekmény
Tárgyalás helyszíne: 
1055 Budapest, Markó u. 16.
Tárgyaló: 
Fsz. 4.
Ügyszak: 
Büntető
Összegzés: 

A Fővárosi Bíróság a 2011. március hó 24. napján kihirdetett ítéletével dr. G. Á. I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 1 rb halált okozó foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétségében és 1 rb maradandó fogyatékosságot okozó foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétségében, ezért 2 év fogházbüntetésre, és 5 év szülész-nőgyógyász orvosi valamint szülésznői foglalkozástól eltiltásra ítélte. Úgy rendelkezett, hogy a fogházbüntetés fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható. A vádlottat az ellene emelt 1 rb. foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétsége miatt emelt vád alól felmentette.

A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla a 2012. február hó 10. napján jogerős ítéletével a mellékbüntetés tartamát 10 évre súlyosította, valamint mellőzte a fogházbüntetés fele részének letöltése utáni feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét, egyebekben az ítéletet helybenhagyta.

Az irányadó tényállás az alábbiakban foglalható össze:

1) A sértettnél 2007. szeptember 14. napján indult meg a szülés, a tolófájások hajnali 4 órakor jelentkeztek. A magzat feje megszületett, azonban vállainak megszületése nem követte, ezért az I. r. vádlott egy ampulla Oxytocint szívott fel, de B. E. az I. r. vádlott utasításától eltérően csak fél ampulla mennyiséget adott be intravénásan a sértettnek. A magzat ezek után sem született meg, ezért az I. r. vádlott a magyar szakmai protokollban nem ismert, majd ismert műfogásokkal próbálta a magzat vállát kiszabadítani, de ezek a próbálkozások is eredménytelenek maradtak.

Az I. r. vádlott által helytelenül, nem megfelelő körültekintéssel alkalmazott technikák a magzat nyaki csigolyáinak, az V. és a VI. csigolyák közötti, bevérzéssel kísért szétválását és gerinccsatorna bevérzését eredményezte, amely sérülés önmagában is alkalmas volt a magzat halálának kiváltására. Az I. r. vádlott a vállelakadás elhárítása, és a magzat alsó karjának kifejtése érdekében alkalmazott műfogásokhoz nem ejtett gátmetszést annak ellenére, hogy azt az anya nem tiltotta meg számára, és a vállkifejtés sikeres elvégzéséhez, a műfogások alkalmazásához elengedhetetlen lett volna.

A vádlott segítői értesítették a mentőszolgálatot, amelynek orvosa a kiérkezésük után az életjeleket nem mutató magzatot megpróbálta világra segíteni. Mivel ez eredményre nem vezetett, az anyát azonnal a kórházba szállították, ahol az orvosok gátmetszést alkalmazva a magzatot világra segítették és megkezdték újraélesztését, amely azonban eredményre nem vezetett.

A magzat érett, életképes és egészséges volt. A magzat halála a szülés megindulását követően, a szülőútban következett be. A magzat halálát oxigénhiány okozta. Az oxigénhiány oka az oxytocin szabályellenes, intravénás beadása által kiváltott tartós méhösszehúzódás és a nyaki gerincsérülés volt, amelyek együttesen és külön-külön is elegendőek voltak a halál kiváltásához.

2) B. A.-nál - akinek ikerterhessége mindvégig problémamentes volt, magzatai jól fejlődtek, az elvégzett orvosi vizsgálatok egyik magzat esetében sem igazoltak fejlődési rendellenességet - 2003. december 24-én hajnali 01 óra körül indult meg a szülés. Kb. 18 órai vajúdás után természetes úton, egészségesen megszületett B. A. első gyermeke. Ezt követően I. r. vádlott észlelte, hogy a második magzat szívhangja gyengül, ezért a szülés meggyorsítása érdekében intravénásan Oxytocin injekciót adott be a II. r. vádlott az I. r. vádlott utasítására az anyának, aki 3-4 perc múlva világra hozta második gyermekét.

A vádlottak mindketten tisztában voltak azzal, hogy 60-as szívhangnál Oxytocin intravénásan nem adható. Az újszülött sértett a megszületésekor nem lélegzett, tónustalan, cyanotikus (kékes színű) volt, az intravénásan beadott Oxytocin ugyanis méhen belüli oxigénhiányt okozott számára.

Állapota miatt az újszülött sértettnél II. r. és IV. r. vádlottak újraélesztést kezdtek, eközben I. r. vádlott B. A. ellátásával, a méhlepény eltávolítása érdekében szükséges teendőkkel foglalkozott.

A III. r. vádlott a sértett állapotára figyelemmel, amelyet stabilizálni nem lehetett - a spontán légzés nem indult be az újszülöttnél a vérkeringés nem normalizálódott -, kihívta az újszülött mentőt.

A kiérkező mentő szakorvosa a sértettnél haladéktalanul komplex újraélesztést kezdett, enek következtében a gyermek szívfrekvenciája normalizálódott, de a spontán légzés változatlanul nem alakult ki, ezért intubálták és a továbbiakban gépi úton lélegeztették, majd az anyát és az újszülötteket kórházba szállították.

Az újszülött a megszületésétől a mentő kiérkezéséig eltelt kb. 12 percig mindvégig fennálló oxigénhiányos állapot következtében az agy diffúz oxigénhiányos károsodását, a központi idegrendszer helyrehozhatatlan, maradandó károsodását szenvedte el. Az agykárosodás pontos mértéke nem ismert, azonban kiterjedésére figyelemmel bizonyosan súlyos volt, az alapvető életfunkciókat érintette.

Az újszülöttnél a szülést követően szopási funkció nem alakult ki, táplálása gyomorszondán keresztül történt.

A sértett légzésleállás miatt 2004. július 6-án otthonában elhunyt, állapotába addig javulás nem történt, s amennyiben a sértett halála nem következik be, nála a kialakult agykárosodás következtében teljes testi, illetőleg szellemi visszamaradottság jött volna létre.

Az I. r. elítélt és védője az 1. és 2. pontban írt tényállásokhoz kapcsolódóan felkérés alapján készített igazságügyi orvos-szakértői véleményre alapítottan perújítási indítványt nyújtott be, mely alapján a két tényállási pontot érintően a Fővárosi Ítélőtábla a 2015. február hó 2. napján kelt, valamint a 2016. május hó 18. napján kelt végzésével a perújítást elrendelte.

A Fővárosi Törvényszék a perújítási eljárásban eljárva a 2017. április hó 20. napján kihirdetett ítéletével megállapította, hogy a vádlott és védője által a 2. tényállási pontban írtakat illetően a perújítás alapos, ennek kapcsán a Fővárosi Törvényszék és a Fővárosi Ítélőtábla ítéletét G. Á. I. r. vádlott tekintetében a felmentő rendelkezést nem érintő részében hatályon kívül helyezte, és I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki halált okozó foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétségében és foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétségében, ezért halmazati büntetésül 2 év végrehajtásában 5 év próbaidőre felfüggesztett fogházbüntetésre, 8 évre a szülész-nőgyógyász orvosi, valamint a szülésznői foglalkozástól eltiltásra ítélte.

Az I. r. vádlott és meghatalmazott védője által az 1. tényállás tekintetében előterjesztett perújítást elutasította. Kötelezte I. r. vádlottat a terhén felmerülő bűnügyi költség viselésére.

A 2. tényállási pontot illetően az indokolásban kifejtette, hogy a lefolytatott bizonyítás eredményeként a cselekmény foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés alapesetének minősül, mert a megismételt lefolytatott bizonyítás eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy az elhunyt magzat esetében nem állapítható meg kétséget kizáró bizonyossággal, hogy az agykárosodást nem a méhen belül elszenvedett fertőzés okozta. Az oxytocin beadása pedig a kialakult helyzetben indokolt és szükséges volt, és a szakmai szabályoknak megfelelt. Ugyanakkor e helyzet kialakulása abból eredt, hogy a vádlott nem vezette, hanem követte a szülést, amely a szakmai szabályok megszegését jelenti. Az elsőfokú bíróság az enyhébb minősítésre figyelemmel a kiszabott büntetést enyhítette.

Az ítélet ellen I. r. vádlott terhére az ügyész a perújítás teljes elutasítása végett, míg a vádlott és védője az 1. tényállási pontot érintő elutasítás miatt és a kiszabott büntetés további enyhítéséért fellebbezett.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, indítványozta a perújítás teljes terjedelemben történő elutasítását.

Eljáró bíróság: