A Fővárosi ítélőtábla a lakáscélú felhasználásra CHF alapú elszámolással megkötött kölcsönszerződés 1.4. pontja érvénytelenségének megállapítása iránti másodfokú eljárásban a 2018. január 9-én kelt végzésével a tárgyalást felfüggesztette, és az Európai Unió Bíróságánál előzetes döntéshozatal iránti eljárást kezdeményezett a 93/13/EGK irányelv (fogyasztóvédelmi irányelv) értelmezése érdekében.
A felperes a feltétel érvénytelenségét arra alapította, hogy a jövőbeli tartozásának az alperesnél vezetett számlák, nyilvántartások és könyvek alapján közjegyzői okiratba foglalt ténytanúsítvánnyal történő közhiteles, aggálytalan bizonyítékként való előzetes elfogadása tisztességtelen. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a feltétel nem tartalmaz tartozáselismerést és arra történő feljogosítást sem, hogy az alperes a szerződésben foglaltakat értelmezve határozza meg a felperes aktuális tartozását és szerződésszerű teljesítését. A tartozás tanúsításának módját és nem az összegének meghatározását tartalmazza. A közjegyzői ténytanúsítványra vonatkozó rendelkezés nem azt jelenti, hogy a tartozás összegét a felperes nem vitathatja. A végrehajtási perben minden olyan körülményre hivatkozhat, amelyet egy marasztalási keresettel szemben védekezésként előadhat.
A Fővárosi Ítélőtábla számára nem volt egyértelmű, hogy az irányelv mellékletének 1. pont q) alpontjában meghatározott feltétel tisztességtelenségének megállapításához elegendő-e, ha a hitelező egyértelmű célja a bizonyítási teher megfordítása volt függetlenül attól, hogy a nemzeti jogszabályok értelmezésétől függően ennek a célnak az eléréséhez valóban szükség volt-e az adott szerződési feltételre, továbbá az sem, hogy a fogyasztó döntéseit alapvetően befolyásoló olyan szerződési feltétel, amelynek joghatása csak a nemzeti eljárási szabályok értelmezésével állapítható meg, az irányelv 5. cikkére tekintettel mennyiben felel meg az általános szerződési feltételekkel szemben támasztott átláthatóság követelményének. További kérdésként merült fel, hogy az irányelv melléklet l.m) pontja mennyiben terjedhet ki arra az esetre, ha a feltétel a fogyasztóval szerződő felet a fogyasztó szerződésszerű teljesítésének megítélésére jogosítja fel.
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem folytán az Európai Bíróságnál az eljárás C-34/18. számon van folyamatban.
Közlemény előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezéséről
A Fővárosi Ítélőtábla a 2017. január 17-én kihirdetett végzésében az Európai Unió Bíróságánál előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett az előtte folyamatban lévő deviza alapú kölcsönszerződés érvénytelenségével kapcsolatban, a 93/13/EGK irányelv (fogyasztóvédelmi irányelv) értelmezése érdekében; egyidejűleg a per tárgyalását felfüggesztette.
A perben a felperesek a kölcsönszerződés érvénytelenségét az árfolyamkockázatot a felperesekre telepítő szerződési feltétel tisztességtelensége miatt állították. Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetének helyt adott megállapítva, hogy a szerződéskötés 2008. február 15-i időpontjában nem volt reális lehetőség a felperesek által követett, a deviza alapú kölcsönszerződésekhez kapcsolódó cél, a forint alapú szerződésekhez képest kedvezőbb, olcsóbb kölcsönhöz jutás elérésére. A felperesek nem kaptak az alperestől a valóságos árfolyamkockázatra vonatkozó, a lappangó pénzügyi válság és a svájci frank „menekülő deviza” jellegére is kiterjedő konkrét tájékoztatást. Az elsőfokú ítélettel szemben az alperes fellebbezéssel élt, melyben egyebek között azzal is érvelt, hogy a per felfüggesztésének ideje alatt hatályba lépett jogszabályokra, az ún. devizahiteles törvényekre az elsőfokú bíróság a döntése meghozatalakor egyáltalán nem volt figyelemmel.
A Fővárosi Ítélőtábla számára nem volt egyértelmű, hogy az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó szerződési feltétel tisztességtelensége a fogyasztóvédelmi irányelvvel összhangban álló értelmezés kötelezettsége mellett még mindig vizsgálható-e, azaz, hogy ez a szerződési feltétel még mindig az irányelv hatálya alá tartozik-e. A perbeli szerződés ugyanis a 2014. évi XXXVIII. törvény 3. § (2) bekezdése alapján már tartalmazza az árfolyamkockázat felperesek általi viselésének kötelezettségét. A jogalkotással kialakult erre a szerződési tartalomra az egyedi megtárgyaltság nem értelmezhető, hiszen az nem a felek egybehangzó akaratát, hanem a jogalkotó beavatkozását tükrözi. Kérdésként vetődött fel az is, hogy a fogyasztóvédelmi irányelv 1. cikk (2) bekezdésében foglalt kizáró szabályt úgy kell-e érteni, hogy az vonatkozik arra a szerződési feltételre is, amely a szerződéskötést követően, de a szerződéskötés időpontjára visszaható hatállyal vált a szerződés részévé. Amennyiben pedig az árfolyamkockázat tisztességtelensége vizsgálható, a pénzügyi intézmény által a fogyasztónak nyújtott tájékoztatónak mire kell kiterjednie, van-e jelentősége annak, hogy egyébként a perbeli szerződésben a megkötésekor nem csak az árfolyamkockázat viselésére, hanem az egyoldalú módosítás jogára és az árfolyamrésre vonatkozó szerződési feltétel is szerepelt, amelyek együttes hatásaként a fogyasztó ténylegesen a várható fizetési kötelezettségének mértékét és változásának alakulását nem láthatta előre.
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az Európai Unió Bíróságához megérkezett, az eljárás C-51/17. számon van folyamatban.
Az előzetes döntéshozatali eljárás tárgyára figyelemmel a Fővárosi Ítélőtáblán jelenleg 294 másik per tárgyalása és 185 nemperes eljárás is felfüggesztésre került.
2018. szeptember 7.
