NEM BIZTOS, HOGY CÉLRAVEZETŐ A VASSZIGOR – JOGOS A KÉRDÉS A FIATALKORÚAK ELLENI BÜNTETŐELJÁRÁSRÓL

A fiatalkorú bűnelkövetők ügyét elbírálni nem csak nehéz, hanem óriási felelősség is. Éppen ezért az ilyen eljárásokra rengeteg speciális szabály vonatkozik. Lényegében minden egy kicsit más, mint a felnőttkorúak esetében. Szigorú megkötések vonatkoznak például a letartóztatásra, a kényszerintézkedésekre és a tárgyaláson résztvevő személyekre is. A legnagyobb különbség azonban az intézkedések, büntetések esetében figyelhető meg. Hogy ezekben milyen célok érvényesülnek és hogyan történik a döntéshozatal, arról Dr. Ujvári Ákossal, a Fővárosi Ítélőtábla Büntető Kollégiumának kollégiumvezetőjével beszélgettünk. 

Többnyire mi vezet ahhoz, hogy valaki már nagyon fiatal korban bűncselekményt követ el?
Általában a család, vagyis inkább annak hiánya. Úgy tapasztalom, hogy a legtöbb esetben a gondoskodás elmaradása vezet el az ilyen esetekig. Sok terheltet teljesen elhanyagoltak és nincs mögöttük semmilyen támogató háttér. Olyan is gyakran előfordul, hogy az érintettek maguk is áldozatok, vagyis a büntetőjog nyelvén kiskorú veszélyeztetésének a sértettjei. Ebből fakadóan leképezik azt a mintát, amit otthon láttak, és ők is bűncselekményeket kezdenek elkövetni. Persze általánosítani nem lehet, de ez egy rendkívül jellemző tendencia. 

Mekkora kihívást jelent egy-egy ilyen ügyben döntést hozni?
Több okból is nehéz a fiatalkorúak cselekményeit elbírálni. Egyrészt az ítélet meghozója is megküzdhet olyan emberi érzéssel, mint a sajnálat, hiszen lényegében egy gyerek áll szemben a bíróval. Fiatalkorúnak az számít, aki az elkövetés idején betöltötte a tizennegyedik, bizonyos bűncselekmények esetében a tizenkettedik életévét, de még tizennyolc évnél fiatalabb. Nehézség az is, hogy a mérleg egyik serpenyőjében a sértetti érdekek állnak, az a sérelem, amit valamilyen módon helyre kell hozni. Azonban a másik oldalon ott van egy gyerek, aki még nem biztos, hogy megérett arra, hogy ezzel a szigorral szembe nézzen.

Hozzáteszem, nem lehet sematizálni ezt az elkövetői kört sem. A fiatalkorúak csoportja is legalább annyira heterogén, mint a felnőttkorúak társasága. Akad olyan, aki megbánja a tettét a bíróság előtt és van olyan, aki – hiába nehezedik rá a teljes bizonyítási anyag és mutat minden a bűnössége irányába – tagad és nem mutat semmiféle megbánást.

Milyen típusú bűncselekményekről lehet beszélni, illetve vannak-e tipikusan fiatalokra jellemző esetek?
Igen. Gyakran írhatók a számlájukra például az úgynevezett „galeri bűnözés” körébe tartozó estek. Nagyobb városokban éjszakánként csoportba verődve járják az utcákat és különböző vagyon-, illetve közrend elleni bűncselekményeket (rablás, lopás, garázdaság) követnek el. Ez az életkorukból és a kamaszkor nehézségeiből adódóan is jellemző rájuk, ahogy az is, hogy a büntetés kiszabása után, a javító-, vagy büntetésvégrehajtási intézetekben egymás sérelmére követnek el valamilyen szexuális bűncselekményt.

Hogyan alakulnak a kiszabott büntetések?
Nagyon fontos, hogy a fiatalkorúak esetében mások a büntetési célok, mint a felnőttkorúaknál. Előtérbe kerül az a szempont, hogy később a fiatalkorú a társadalom hasznos tagjává válhasson. Így a törvény általános jelleggel azt fogalmazza meg, hogy egy fiatalkorúval szemben alkalmazott jogkövetkezmény – legyen az büntetés vagy intézkedés – célja mindig az, hogy a fiatalkorú helyes irányba fejlődjön. Például, ha egy fiatalkorú elkövet egy súlyos rablást, akkor a környezettanulmány azt egy kisiklásként is értékelheti. Ilyenkor nem célravezető a törvény teljes szigorát alkalmazni. Még akkor sem, ha a sértettet ért sérelem komoly volt, hiszen sokkal többet ártunk a társadalomnak azzal, ha stigmatizálunk egy fiatalkorút és végrehajtandó szabadságvesztésre ítéljük.

Ez a cél. De mit mutat a gyakorlat? Mekkora esély van arra, hogy a társadalomba visszatérve ezek a fiatalok törvénytisztelő, bűntelen életet éljenek?

Ezt esete válogatja. Amikor kiemelt élet-, személy- vagy vagyon elleni erőszakos suhancbűncselekményről van szó, akkor nem lehet megkerülni a végrehajtandó szabadságvesztés kiszabását. Ebben az esetben sok függ a büntetésvégrehajtási intézetben dolgozó szakértőktől, akik a fiatalkorúak nevelését látják el, illetve az adott fiatalkorú motiváltságától. Láttunk már olyan 20-as éveik elején járó bűnelkövető felnőtteket, akiknek az erkölcsi bizonyítványa hemzseg a 14 - 18 éves korukban elkövetett súlyos bűncselekményektől. Azt tudni kell, hogy ha valaki már 17-18 évesen bekerül a visszaeső kategóriába, akkor rálép egy olyan útra, amelyről nagyon nehéz jó irányba terelni. Viszont azok a fiatalkorúak, akik csak egyszer botlanak meg jó eséllyel válhatnak a társadalom hasznos tagjaivá.

A megbélyegzésen túl milyen negatív hatása lehet egy fiatalkorú életében egy súlyos büntetésnek?
Mivel nagyon fiatal személyekről van szó, így a jellemfejlődésükre kifejezetten károsan hathat, ha idejekorán ki kell járniuk az úgynevezett börtöniskolát. Képzett bűnözővé válhatnak a büntetés évei alatt. Éppen ezért sokkal nagyobb eredményt érünk el, ha a velük szemben alkalmazott intézkedésnek javító célja van, ami azt eredményezi, hogy a fiatalkorú helyes irányba fejlődik. Vagyis a fiatalkorúval szemben szabadságelvonással járó intézkedést alkalmazni, vagy büntetést kiszabni csak akkor lehet, ha ennek célja más enyhébb módon nem érhető el.

Mennyire eredményes a magyarországi javító intézetek munkája?
Friss statisztikák nem állnak rendelkezésemre. Ugyanakkor különböző fiatalkorúakkal kapcsolatos konferenciákat járva azt látom, hogy rengeteg elhivatott nevelő foglalkozik a fiatalok társadalomba való visszavezetésével. Munkájukra élethivatásként tekintenek, ami elengedhetetlen az eredményességükhöz.