Jogerős ítélet a költségvetési csalás bűntette miatt V.L. és társai ellen indult ügyben

A Fővárosi Ítélőtábla 2018. október 3. napján V.L. vádlott és társai ellen költségvetési csalás bűntette és más bűncselekmények miatt indult büntetőügyben határozatot hirdetett, amellyel Fővárosi Törvényszék ítéletét megváltoztatta.

 

V.L. I. r. vádlott cselekményét 1 rendbeli felbujtóként, folytatólagosan elkövetett költségvetési csalás bűntettének, 3 rendbeli felbujtóként, folytatólagosan elkövetett költségvetési csalás bűntettének és 13 rendbeli felbujtóként, folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének minősítette.

 

Az I. r. vádlott büntetését bűnszervezetben elkövetővel szemben tekintette kiszabottnak. Az I. r. vádlottal szemben halmazati büntetésül kiszabott 7 év szabadságvesztést fegyházban rendelte végrehajtani, amelyből a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható, továbbá a vele szemben elrendelt vagyonelkobzást 330.000.000 forintra mérsékelte.

 

Az ítélőtábla ezen túlmenően még 25 vádlott esetében az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és túlnyomórészt a bűnszervezetben való elkövetés megállapításáról, valamint ebből következően a feltételes szabadságra bocsátás kizárásáról rendelkezett. Egyebekben a többi vádlottal szemben – beleértve a felmentő rendelkezéseket is – a törvényszék ítéletét helybenhagyta.

 

Az irányadó tényállás alapján az I. r. vádlott, mint a gazdasági társaságok tényleges tulajdonosa és irányítója 2010 júniusától elhatározta, hogy a minél nagyobb jövedelem realizálása érdekében a szórakozóhelyeken keletkezett tényleges bevétel egy részét az adóhatóság elől eltitkolja. A szándékát és ennek elkövetési módját közölte a vádlott-társaival, rábírta őket az elkövetésre. Tisztában volt azzal is, hogy az eltitkolt bevételeken alapuló valótlan adóbevallásokkal összefüggésben a költségvetésben vagyoni hátrány keletkezik. Az ügyben érintett gazdasági társaságok a könyvelésükben nem a tényleges árbevételt tüntették fel. A bevétel eltitkolásának a módja az volt, hogy az árbevétel egy részét nem ütötték be a könyvelés alapjául szolgáló pénztárgépekbe. Így a benyújtott adóbevallások valótlan adatokat tartalmaztak, amelyek alapján áfaadónemben a gazdasági társaságok nem a tényleges bevételük után teljesítették bevallási és a költségvetésbe történő befizetési kötelezettségüket.

 

A bűncselekmények közvetlen tettesei azok voltak, akiknek kötelességét képezte, hogy intézkedjenek az adókötelezettség teljesítése tárgyában (a II.r., a III.r, a VIII.r, és a IX.r. vádlottak). Tudták, hogy a gazdasági társaságok adóbevallásaiban valótlan adatok szerepeltetésével az adóhatóságot tévedésbe ejtik és ezzel összefüggésben vagyoni hátrányt okoznak. A könyvelést végző VII.r. vádlott tudomással bírt a bevételek eltitkolásáról, arról, hogy az általa készített adóbevallásban szereplő adatok nem valósak és így az adóhatóság megtévesztéséhez, vagyoni hátrány okozásához nyújt segítséget. A IV.r. és az V.r. vádlottak ugyancsak tisztában voltak a bevételek eltitkolásának tényével, azzal, hogy a tényleges bevételek nem kerülnek teljeskörűen beütésre a pénztárgépekbe és ezek a hamis adatok képezik azoknak az adóbevallásoknak az alapját, amelyek benyújtásával vagyoni hátrány keletkezett a költségvetésben. A tényleges bevételek meghatározásával, ellenőrzésével, belső szabályok kidolgozásával és betartatásuk szankcionálásával nyújtottak segítséget a tettesi alapcselekmény elkövetéséhez. A tettesi alapcselekményhez végrehajtóként csatlakoztak az üzletvezetői státuszban dolgozó X-XXII.r., XXIV.-XXVII.r., XXIX.r. és XXXIV.r. vádlottak.

 

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta.

 

A tanács elnöke kiemelte, hogy az elsőfokú ítélet meghozatalát követően, a másodfokú eljárás megkezdésekor új eljárási törvény lépett hatályba. A másodfokú eljárásban már az új Be. szabályait kellett alkalmazni, míg az elsőfokú eljárás törvényességét az akkor hatályos 1998. évi XIX. tv. (régi Be.) alapján kell megítélni.

 

A tanács elnöke indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok körültekintő alkalmazásával, példás alapossággal, túlnyomórészt törvényesen folytatta le az eljárását, megtartotta a kiemelt jelentőségű ügyek általánostól eltérő eljárási rendjét. Rögzítette azt is, hogy az elsőfokú bíróság célratörő, hatékony, egyszersmind a tényállás alapos tisztázására, a megalapozott döntés elősegítésére irányuló pervezetést folytatott. Az elsőfokú bíróság a bizonyításra vonatkozó szabályokat is megtartotta. A másodfokú bíróság álláspontja szerint nem volt törvényi akadálya annak, hogy az elsőfokú bíróság az ítéletében bizonyítékként figyelembe vett titkos adatszerzés során rögzítetteket felhasználja, és azok mérlegelésével állapítsa meg az ítéleti tényállást. A szakértői bizonyítás szabályait is körültekintően alkalmazta. A törvényszék a bizonyítási indítványok elutasításának indokairól is kellő részletességgel adott számot.

 

A tanács elnöke előadta, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás túlnyomórészt megalapozott, részbeni megalapozatlanságát a másodfokú bíróság kiküszöbölhetőnek látta az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma alapján, azonban kisebb részben kiegészítésre, helyesbítésre is szükség volt. Az elsőfokú bíróság az irányadó tényállás alapján okszerűen következtetett az elítélt vádlottak bűnösségére és a másodfokú bíróság általi változtatásokkal törvényes a minősítés is.

 

Ugyanakkor a másodfokú bíróság álláspontja szerint az irányadó tényállás alapján két vádlott kivételével, mindazon vádlottak esetében, akiknek a büntetőjogi felelősségét az elsőfokú bíróság megállapította, azt is ki kellett mondani, hogy a terhükre rótt cselekményeket bűnszervezetben követték el, és ezért velük szemben alkalmazni kellett a bűnszervezeti elkövetésből fakadó szigorú törvényi rendelkezéseket. Nem állapítható meg ez az elkövetési mód a XV. r. és a XVI. r. vádlott esetében, akiknél a megvalósított bűncselekményeknek a büntetési tétele nem éri el a törvényben megkívánt mértéket.

 

Az ítélőtábla eljáró tanácsa szerint nem kizárt a bűnszervezet megállapítása akkor sem, ha egyébként egy korábban legálisan működő csoport, felhasználva a szervezete kereteit, súlyos megítélésű bűncselekmények elkövetését határozza el és realizálja is azokat. Ha ez a működési többletelem hordozza a bűnszervezet alanyi és tárgyi ismérveit, az abban résztvevők magatartása a bűnszervezetben elkövetettként értékelendő és emiatt is fennáll a büntetőjogi felelősségük.

 

A másodfokú bíróság álláspontja szerint jelen ügyben megállapítottak alapján az I. r. vádlott irányítása alatt működő cégcsoport legális gazdasági tevékenységében 2010 júniusától egy új cél is megjelent. Az I. r. vádlott ugyanis elhatározta, hogy a nagyobb jövedelem megszerzése érdekében az üzletekben keletkezett bevétel egy részét az adóhatóság előtt eltitkolja, „erről és ennek módjáról előtte megállapodott" II. r., III. r., IV. r., V. r., VII. r., VIII. r. és IX. r. vádlottal. A cégcsoport méretei alapján már ekkor sem lehetett kétséges az, hogy az adóbevétel csökkentés mértéke jelentős lesz, vagyis a kitűzött cél legalább öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény elkövetése volt. A kitűzött cél érdekében a cégcsoport tevékenységének korábbi mechanizmusában egy új működési elem is megjelent, az adóbevallás részbeni alapját képező, pénztárgépi adatokban a bevételi összeg szándékos csökkentése. A célt szolgáló módszer szervezett volt.

 

Az elsőfokú bíróság a büntetési célok szem előtt tartásával a büntetéseket úgy szabta ki, hogy azok igazodjanak a bűncselekmények tárgyi súlyához, a bűnösség fokához, a vádlottak társadalomra veszélyességéhez, valamint az egyéb enyhítő és súlyosító körülményekhez.

 

A másodfokú bíróság álláspontja szerint az így kiszabott büntetések – még a bűnszervezetben történő elkövetésre vonatkozó rendelkezések figyelembe vétele mellett is – megfelelően szolgálják a büntetési célokat, ezek szükségesek, de egyben elégségesek is e célok megvalósulásához. Így sem a büntetések lényeges súlyosítására, sem enyhítésére – három vádlott kivételével – a másodfokú bíróság nem látott törvényes lehetőséget.

 

A bűnszervezetben történő elkövetésre vonatkozó jelentős joghátrányok – a feltételes szabadságra bocsátás kizárása, a szabadságvesztés fegyház fokozatban történő végrehajtása – a másodfokú bíróság álláspontja szerint a kiszabott büntetésekkel együtt, az egyéni és az általános megelőzésen keresztül kellően biztosítják a társadalom védelmét.

 

A Fővárosi Ítélőtábla határozata jogerős.

 

 

Budapest, 2018. október 3.

 

 

Fővárosi Ítélőtábla

Sajtótitkárság