A Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítéletet hozott az ún. „őssejt” ügyben

A Fővárosi Ítélőtábla 2018. november 21. napján P. I. és társai ellen csalás bűntette és más bűncselekmények miatt indult büntetőügyben határozatot hirdetett, mellyel az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta.

A Fővárosi Törvényszék a 2017. december 11. napján kihirdetett ítéletével P. I. I. r. vádlottat és hét társát többrendbeli csalás bűntette, emberen végezhető kutatás szabályainak megszegése bűntette és emberi test tiltott felhasználásának bűntette miatt halmazati büntetésül – végrehajtásában felfüggesztett – szabadságvesztésre és pénzbüntetésre ítélte. A külföldi állampolgár II. és V. vádlottakat emellett határozott ideig tartó Magyarország területéről kiutasításra is ítélte. Az I., III., IV., VI., VII. és VIII. r. vádlottakat előzetes mentesítésben részesítette. A vád tárgyát képező egyes részcselekmények (csalás, kuruzslás) tekintetében felmentő és eljárást megszüntető rendelkezést hozott valamennyi vádlott esetében. A II. és VIII. r. vádlottat egyetemlegesen kötelezte, hogy fizessenek meg H-né V.Zs. magánfél részére kártérítés címén 25.000 USD-t. Rendelkezett továbbá az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és kötelezte a vádlottakat a bűnügyi költség megfizetésére.

 

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint a vádlottak különböző cselekvőséggel az általuk létrehozott zártkörű részvénytársaság tevékenységének keretei között embrionális őssejtekkel végeztek terápiás célú kezeléseket 18 esetben gyógyíthatatlan vagy súlyos betegségben szenvedő embereken, illetve 3 esetben fiatalítás céljából, nagyrészt anyagi ellenszolgáltatás fejében, mely tevékenységre engedéllyel nem rendelkeztek. A szolgáltatást igénybe vevő személyeket több esetben megtévesztették, illetve tévedésben tartották a kezelés tekintetében és ezzel kárt is okoztak.

 

Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész súlyosításért jelentett be fellebbezést valamennyi vádlott terhére, valamint az I., III., IV., VI., VII. és VIII. r. vádlott esetében az előzetes mentesítés mellőzésért, míg a IV. és VIII. r. vádlott, valamint valamennyi vádlott védője felmentés érdekében élt fellebbezéssel.

 

A felmentő és az eljárást megszüntető rendelkezéseket a fellebbezésre jogosultak tudomásul vették, így azok tekintetében a részjogerő beállt.

 

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak, a súlyosítás érdekében bejelentett ügyészi fellebbezést fenntartotta.

 

A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat megtartotta, a bizonyítékok megfelelő mérlegelésével kellő indokát adta annak, hogy a vádlottak védekezésével szemben mely bizonyítékokat és miért fogadott el, a tényállás nagyrészt megalapozott volt, az csak olyan kisebb fokú megalapozatlansági hibában szenvedett, melyet a másodfokú eljárásban korrigálni lehetett.

 

A másodfokú bíróság a történeti tényállás általános részét kiegészítette azzal, hogy a vádlottak tevékenysége az embrionális őssejtek kezelés keretében történő értékesítésére irányult, melynek célja az elsőfokú bíróság által írt befektetés megtérülésén kívül a jövőbeni kísérletek költségének fedezése és a gyógyítás volt, bízva abban, hogy az ahhoz szükséges engedélyeket megszerzik.

 

A tanács elnöke az ítélet szóbeli indokolása során kiemelte, hogy valamennyi beteg tisztában volt azzal, hogy az elismert orvosi kezeléseknek nem képezi részét az embrionális őssejtkezelés, azt a társadalombiztosítás nem támogatja, a hatékonysága tudományosan nem bizonyított. A kezelést igénybe vevők tájékoztatót írtak alá, amely nem tartalmazott a kezelés eredményességére vonatkozó ígérvényt.

 

Ezzel egyidejűleg a másodfokú bíróság mellőzte a tényállásból az egyes eseteket illetően azokat a megállapításokat, mely szerint a vádlottak kihasználták a sértettek súlyos betegség miatti kiszolgáltatott helyzetét és megtévesztették őket a gyógyulás reális lehetősége tekintetében, elhallgatták, hogy az általuk kínált őssejttel való kezelés hatékonysága nem bizonyított, azt nem jogosultak elvégezni, és azért ellenértéket sem kérhetnek.

 

Ugyanakkor rögzítette, hogy a kezelés igénybevétele során a betegek, illetve törvényes képviselőik az egészségügyi önrendelkezési jogukkal éltek.

 

Az így pontosított tényállás a felülbírálat alapját képezte, melyben a csalás bűntettének törvényi tényállási elemei (a jogtalan haszonszerzési célzat, a tévedésbe ejtés és a károkozás) nem voltak fellelhetők, azonban felmentő rendelkezés meghozatalára, figyelemmel arra, hogy minősítési kérdésről volt szó, nem került sor.

 

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét erre figyelemmel akként változtatta meg, hogy a vádlottak által elkövetett bűncselekményt egységesen emberen végezhető kutatás szabályainak megszegése bűntettének, melyet II., III. és V. r. vádlott társtettesként, I., IV., VI., VII. és VIII. r. vádlottak bűnsegédként követtek el és emberi test tiltott felhasználása bűntettének minősítette, melyet a vádlottak társtettesként követtek el.

 

A bűnösség körének szűkülésére figyelemmel az ítélőtábla a vádlottak halmazati büntetését pénzbüntetésre enyhítette. A II., III. és V. r. vádlottak esetében az előzetes fogvatartásban töltött beszámításával a pénzbüntetés egy részét lerovottnak tekintette. A külföldi állampolgár vádlottak esetében a kiutasításra vonatkozó rendelkezést mellőzte. H-né V.Zs. magánfelet polgári jogi igényének érvényesítésével egyéb törvényes útra utasította. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

 

A másodfokú határozat jogerős és végrehajtható.

 

Budapest, 2018. november 21.

 

CsatolmányMéret
253.76 KB