Részítéleti döntés a Paksi szerződésekben

A Fővárosi Ítélőtábla 2019. február 8. napján részítéletet hozott a Paks II. beruházással és üzemeltetéssel kapcsolatos szerződések kiadása iránt indított perben.

A felperes keresetében kérte kötelezni az alperest, hogy részére küldje meg a M.P.II. A. Zrt. és a fővállalkozó közötti szerződések általa meghatározott részeit.

Az alperes a kereset elutasítását indítványozta. A perbe az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott a kivitelezést megvalósító gazdasági társaság. A beavatkozó hivatkozott a kért adatok bizalmas, üzleti titok jellegére, a nemzetbiztonsági érdek sérelmére, figyelemmel a korábban megkötött nemzetközi egyezményre és a magyar jogszabályokra. Előadta, hogy az adatok nyilvánossá válása súlyos nemzetstratégiai, energetikai és nukleáris kockázattal járna.

Az elsőfokú bíróság 2018. május 30. napján meghozott ítéletével kötelezte az alperest, hogy másolatban adja ki a felperes részére az atomerőmű-fejlesztési gazdasági társaság és a fővállalkozó között 2014. december 9. napján létrejött EPC Szerződést és a 2015. június 29. napján létrejött Addentumot (Szerződés-módosítás), valamint a felek között 2014. december 9. napján létrejött O&M Szerződést. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét a további pontok tekintetében elutasította.

Ítéletében megállapította, hogy az alperes és a beavatkozó csak a szerződési feltételek egy részében tudta bizonyítani, hogy annak megismerése az üzleti titok aránytalan sérelmét vagy a nemzetbiztonsági érdek sérelmét jelentené.

Az ítélet ellen valamennyi fél fellebbezett.

Fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett az elsőfokú ítéletnek a keresetet az EPC Szerződés mellékleteinek -a 4.5/1-4.5/4 mellékletet kivéve- és az O&M szerződés A, B mellékleteinek kiadása iránti kérelmet elutasító rendelkezése.

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezései közül az EPC Szerződés 20., 22., 38.2.-38.8., és a 38.15. pontjaira, az Addentum 59. pontjára, továbbá a perköltségre vonatkozó rendelkezés tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot ebben a körben a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező része és indokolása egymással ellentétes volt, ez pedig olyan lényeges eljárási szabálysértés, ami a felek fellebbezési jogainak gyakorlását érintette, ezáltal a másodfokú eljárásban nem volt kiküszöbölhető. A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak olyan határozatot kell hoznia, amelyből az ítéleti döntés és annak indokai egyértelműen megismerhetőek, és a döntést sérelmező fél a fellebbezési jogát is tudja gyakorolni. Az indokolás fenti hiányossága csak a szerződési rendelkezések egy részét érintette, ezért az ítélet teljes hatályon kívül helyezésére nem volt szükség.

Az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezéssel nem érintett további része érdemben felülbírálható volt. A másodfokú bíróság e körben az elsőfokú bíróság ítéletét részítéletével nagyobb részben helybenhagyta.

Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ebben a körben a tényállást helyesen állapította meg, helyesen jelölte meg az alkalmazandó jogszabályokat is. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság döntésével, annak jogi indokaival e tekintetben nagyobb részben egyetértett. Nem minősítette nyilvánosságkorlátozási oknak a Kormányközi Egyezmény rendelkezéseit és a nemzetbiztonsági érdekre hivatkozást. Az üzlet titokra, mint nyilvánosságkorlátozási okra való hivatkozás részben eredményre vezetett.