Jogerős felmentő ítélet a Magyar Posta székház ügyében

A Fővárosi Ítélőtábla helybenhagyta a hűtlen kezelés bűntette miatt K. B. és társai ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék felmentő ítéletét.

Az ügy lényege:

A vád szerint az I., II., és III. rendű vádlottak a Magyar Posta Zrt.-nél míg a IV., V. és VI. rendű vádlottak az ÁPV Zrt.-nél voltak alkalmazásban a vádbeli időszakban. 2006-ban a Magyar Posta fővárosi irányító szervezete két saját tulajdonú, egy bérelt és egy ingyenesen használt ingatlanban volt elhelyezve. A társaság igazgatósága – tekintettel a következő évben lejáró bérleti szerződésre – 2006 második felében az I-III. rendű vádlottak közreműködésével, igazgatósági és felügyelő bizottsági határozatokkal kialakította a társaság irodakoncepcióját. Az  irodakoncepciókban,  illetve  előterjesztésekben  I-III.  rendű  vádlottak – vagyonkezelői kötelezettségüket megszegve – nem reális költségeket tüntettek fel. A Magyar Posta Zrt. Igazgatósága ezen koncepció alapján hozott döntést az ingatlanokról. Később a vád szerint az ÁPV Zrt. részéről a IV-VI. rendű vádlottak nem valós adatokat tartalmazó előterjesztést készítettek, mely alapján az új székház bérlése tűnt a leggazdaságosabb megoldásnak. Az előterjesztés alapján hozott az ÁPV Zrt. igazgatósága döntést, azonban a tulajdon eladása és a bérelt üzletvitel a Magyar Posta Zrt. számára a leggazdaságtalanabb megoldás volt az összes lehetőség közül.

A Fővárosi Törvényszék a 2018. június 14. napján kihirdetett ítéletével K.B. I. r. vádlottat és 5 társát az ellenük társtettesként elkövetett hűtlen kezelés bűntette miatt emelt vád alól – bűncselekmény hiányában – felmentette. A vád megállapításaival ellentétben az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az irodaház bérlése az adott piaci viszonyok között megfelelő döntés volt, és nem okozhatott nagyobb vagyoni hátrányt, mint az ingatlan beszerzés (új székház építése). A Magyar Posta Zrt. új, bérelt irodaházban történő elhelyezéséről szóló döntéssel és az ingatlan értékesítésével okozati összefüggésben így vagyoni hátrány bekövetkezése az eljárásban nem volt megállapítható.

A törvényszék felmentő ítélete ellen az ügyész valamennyi vádlott terhére fellebbezést jelentett be a bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása végett. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség az ügyészi fellebbezést fenntartotta.

Az ítélőtábla nem osztotta az ügyészség álláspontját, a mai napon meghozott végzésével az elsőfokú ítéletet valamennyi vádlott tekintetében helybenhagyta.

A másodfokú bíróság szerint a törvényszék az elfogadott szakértői véleményekkel összhangban következtetett arra, hogy a posta igazgatósága által javasolt és végül a tulajdonos által is elfogadott bérlettel összefüggésben vagyoni hátrány bekövetkezése nem állapítható meg. Az irodaházak értékesítése és a bérleti díj a piaci viszonyoknak megfelelt, az eladásból származó vételárbevétel pedig – az osztalék elvonásán felüli részét tekintve – a Postánál maradt és a várható piacnyitás miatt szükségessé váló termelő tevékenység fejlesztésére szolgált. Helyesen rögzítette azt is, hogy a Magyar Posta Zrt. saját forrásból a saját tulajdonú új irodaház építésének finanszírozására nem lett volna képes a liberalizációból fakadó fejlesztések szükségessége miatt, a nem termelő beruházások hitelből történő finanszírozása pedig további, a termelő tevékenységre fordítható források elvonását eredményezte volna. A vádlottak által készített előterjesztések alkalmasak voltak a megalapozott és felelős tulajdonosi döntés meghozatalára. A kérdéses döntés alapvetően egy változás előtt álló, bizonytalan piaci környezetben született, stratégiai jellegű és nem csupán ingatlankezelői döntés volt. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a gondatlan kötelességszegés szintjén sem róható fel a vádlottaknak az, hogy az építés részletes elemzésére és vagyonra gyakorolt hatásainak a tulajdonosi jogkört gyakorló szerv előtti bemutatására nem került sor. Az építés elvi lehetőségére, csakúgy mint a kapcsolódó részletes számítások hiányára azonban az előterjesztések a figyelmet kifejezetten felhívták, így az ezzel kapcsolatos tulajdonosi stratégiai álláspont kialakításának/felülvizsgálatának a lehetőségét biztosították. Ugyancsak nem róható fel a vádlottaknak a véglegesen nem eldöntött, bizonytalan jövőbeli fejlesztésekkel kapcsolatos hozamszámítások, és a végeredményt érdemben nem befolyásoló további számítások kidolgozásának elmaradása sem.

A gazdasági életben a vállalatvezetőknek sorozatosan olyan döntéseket kell meghozniuk, amelyek szükségszerűen üzleti kockázattal járnak. Jó döntés esetén a profit növekedik, kevésbé jó döntés mérsékeltebb jövedelmet, az utóbb rossznak bizonyuló döntés vagyoni hátrányt eredményezhet. A vezetők a döntés előtt annak kockázatát előre látják, az eredmény viszont biztonsággal nem prognosztizálható. A gazdasági élet és a társadalmi változások, valamint számos előre nem látható körülmény azt befolyásolhatják. Az utóbb hibásnak minősíthető gazdasági döntés a büntetőjog által csak akkor szankcionálható, ha azzal kapcsolatban olyan magatartás állapítható meg, amely a Btk. Különös Részében a vagyon elleni bűncselekményeknél felsorolt tényállási elemeknek megfelel.

A büntetőjog alkalmazása végső eszköz a jogrendszerben (ultima ratio), a gazdasági döntések kockázatmentesítése nem lehet feladata, mert azok szükségszerűen kockázattal járnak. Minden gazdasági döntés utólagos vizsgálata magában hordja, hogy még a jó döntéseknél is lehetett volna jobbat hozni, az ésszerű kockázatvállallás büntetőjogi felelősségre vonás alapját azonban nem képezheti, még akkor sem, ha a döntés utóbb vagyoni hátrányt eredményezett. A vádlottak ugyanakkor a beosztásukból fakadó kötelezettségeiknek eleget téve jártak el, tevékenységükkel kimutatható vagyoni hátrányt nem okoztak, így bűncselekmény hiányában történt felmentésükre törvényesen és megalapozottan került sor.

Budapest, 2019. március 21.

Fővárosi Ítélőtábla

Sajtótitkárság

CsatolmányMéret
178.72 KB