Súlyosította a Fővárosi Ítélőtábla a „hálapénzt” kérő budapesti nőgyógyász büntetését

Az üzletszerűen elkövetett vesztegetés elfogadásának bűntette miatt dr. P. K. I. ellen indult büntetőügyben a másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla a mai napon kihirdetett ítéletével megváltoztatta a Fővárosi Törvényszék elsőfokú ítéletét. A vádlott terhén megállapított korrupciós bűncselekményeket részben súlyosabban minősítette, szabadságvesztésének tartamát 2 évre, a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaidejét 5 évre, a pénzbüntetését összességében 3.000.000 forintra súlyosította, valamint 3 évre eltiltotta az orvosi foglalkozás gyakorlásától. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét a vádlott nevének pontosításával helybenhagyta.

Az elsőfokon eljárt Fővárosi Törvényszék a 2020. szeptember 23-án kihirdetett ítéletével dr. P. K. I. vádlottat bűnösnek mondta ki 5 rendbeli üzletszerűen elkövetett vesztegetés elfogadásának bűntettében. Ezért őt halmazati büntetésül 1 év 6 hónap börtön fokozatú, végrehajtásában 4 év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre, 1 millió forint pénzbüntetésre és 80.000 forint vagyonelkobzásra ítélte, valamint kötelezte az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint a vádlott nyugdíjba vonulását követően megbízási szerződéssel dolgozott szülész-nőgyógyász szakorvos munkakörben. A fekvőbeteg ellátásban és műtétekben működött közre, hétvégeken, és munkaszüneti napokon jellemzően ügyeletvezetőként tevékenykedett, vezetői feladatokat nem látott el. A betegeket nem magánrendelés keretében, hanem a társadalombiztosítás által finanszírozott egészségügyi ellátás keretében látta el.

A fenti munkaköre ellátása során a vádlott vezette le ügyeletes szakorvosként az 1. tanú szülését. A kifogástalanul elvégzett szülést követő napon az 1. tanú saját elhatározásából 30.000 forintot adott át a hálája jeléül a vádlottnak. A pénzt a vádlott átvette, de kevesellte, közölte, hogy a „tarifája” 100.000,-forint, majd egy későbbi vizit során kérte a fennmaradó 70.000 forintot. Ekkor az 1. tanú további 20.000 forintot adott át a vádlottnak azzal, hogy nem tud több pénzt adni. A vádlott közölte a beteggel, úgy gondolkozzon, hogy a varratait ő fogja kiszedni, és a zárójelentést is a vádlott fogja megírni. Ennek ellenére az 1. tanú a kért összeget nem adta át nem adott több pénzt a vádlottnak, és újszülöttjével együtt, panaszmentesen került elbocsátásra.

A vádlott egy szakmailag kifogástalanul kivitelezett terhességmegszakítást követő napon a 2. tanútól az elvégzett műtétért pénz kért arra hivatkozással, hogy a műtőben „kiskassza” működik, és a műtétben résztvevőknek pénzt kell adni. Az elhangzottak miatt a 2. tanú – eredeti szándékától eltérően – pénzt akart átadni a vádlottnak, arra azonban nem került sor. 

A vádlott ügyeletes orvosként levezette a 3. tanú császármetszéssel történő szülését. A vádlott a szakmailag kifogástalanul kivitelezett műtétet követően az elvégzett sürgősségi császármetszésért – a szokásokra és a kórházban működő „kiskasszára” hivatkozva 100.000 forintot kért. A 3. tanú közölte a vádlottal, hogy nincs nála annyi pénz, a kért összeget a későbbiekben sem adta át, újszülöttjével együtt panaszmentesen került elbocsátásra.

A vádlott ügyeletes orvosként levezette a kórházban veszélyeztetett terhesként fekvő 4. tanú császármetszéssel történő szülését, majd a szakmailag kifogástalanul kivitelezett műtétet követően – a műtő bérleti díjára, a személyzet díjazására és a saját tarifájára hivatkozással – pénzt kért. A 4. tanú a vádlott felszólítására 60.000,- forintot adott át a vádlottnak, aki azt átvette, azonban az átadott összeget kevesellte és 150-160.000 forintot kért. A 4. tanú további pénzt nem adott át a vádlottnak újszülöttjével együtt, panaszmentesen került elbocsátásra.

A vádlott ügyeletes orvosként császármetszéssel vezette le a 5. tanú szülését. A vádlott a szakmailag kifogástalanul kivitelezett műtétet követően, a sürgősségi császármetszésért több alkalommal anyagi ellenszolgáltatás megfizetését kérte az 5. tanútól a műtő bérleti díjára és saját munkadíjára hivatkozva. Az 5. tanú a kérést elhárította, ennek ellenére a vádlott közölte, hogy varratszedéskor 160.000 forintot vár tőle.  Az 5. tanú a vádlottnak többszöri kérése ellenére sem adott pénzt az elvégzett orvosi beavatkozásért, újszülöttjével együtt, panaszmentesen került elbocsátásra.

Az elsőfokú ítélet ellen

az ügyész a vádlott terhére súlyosításért, a szabadságvesztés tartamának felemeléséért, a felfüggesztő rendelkezés mellőzéséért és közügyektől eltiltás alkalmazásért, továbbá az orvosi foglalkozástól eltiltás kiszabásáért,

a vádlott enyhítésért,

a védő elsősorban bizonyítottság hiányában történő felmentésért, másodsorban enyhítésért jelentett be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak, az elsőfokú ítéletnek az ügyészi fellebbezés szerinti megváltoztatására tett indítványt.

A másodfokú bíróság megállapította, hogy a törvényszék minden tekintetben perrendszerűen folytatta le az eljárást. Az ügyben minden lehetséges bizonyítékot beszerzett, azok logikus és helyes mérlegelésével helytállóan vetette el a vádlott védekezését és állapított meg rá nézve terhelő ítéleti tényállást, bizonyítékértékelő tevékenységéről is kimerítően számot adott. Az ítélőtábla rámutatott arra, hogy a vádlott bűnösségét a szülészeti beavatkozásaival érintett nők tanúvallomásain kívül egyértelműen alátámasztották az egészségügyben dolgozó kollégáinak tanúvallomásai. Az ítélőtábla tanácsának elnöke hangsúlyozta, hogy a vádlott nem hálapénzt fogadott el, hanem jogtalan előnyt kért, illetve követelt. A hálapénz ugyanis a páciens vagy a hozzátartozója részéről az orvosi ellátással kapcsolatos hála jeléül, önként adott juttatás. Az elsőfokú bíróság tehát okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, az általa megvalósított korrupciós cselekménysorozatot azonban csak részben minősítette törvényesen. A Kúria iránymutatása alapján a másodfokú bíróság ötből négy cselekmény esetében is megállapította, hogy a vádlott önálló intézkedésre jogosult személyként járt el, mivel ügyeletvezetőként hatáskörébe tartozott az egészségügyi ellátás lényeges kérdéseinek eldöntése, mint például az ügyeleti beosztás megszervezése. Egyértelmű volt, hogy a vádlott valamennyi cselekményét üzletszerűen valósította meg, mert annak ellenére, hogy a társadalombiztosítás által finanszírozott egészségügyi ellátásokról volt szó, rendszeres haszonszerzésre törekedve többször jogtalan előnyt kért. Súlyosító körülményként kellett értékelni a kiemelkedő tárgyi súlyú cselekmények halmazatát és azt, hogy a vádlott több ízben zsarolásszerűen kért jogtalan előnyt, ugyanakkor nem volt figyelmen kívül hagyható a vádlott magas életkora, valamint az igazolt mentális és fizikális betegségei. Az ítélőtábla kifejezetten a magas életkorára tekintettel látott lehetőséget vele szemben a szabadságvesztés felfüggesztésére, ugyanakkor a súlyosabb jogi minősítés a szabadságvesztés tartamának és próbaidejének, valamint a pénzbüntetés növelését indokolták. A vádlott a foglalkozásának felhasználásával, szándékosan követte el a terhére rótt bűncselekményeket, ezért az ítélőtábla 3 évre eltiltotta az orvosi foglalkozás gyakorlásától is.

A Fővárosi Ítélőtábla határozata a mai napon jogerős.

Budapest, 2021. január 27.

Fővárosi Ítélőtábla

Sajtótitkárság

CsatolmányMéret
289.39 KB