Jogerősen 13 év fegyházbüntetésre ítélte a bíróság a csecsemőjét feldaraboló anyát

A tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölés bűntette miatt H. M. ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Ítélőtábla nem találta alaposnak a vádlott enyhítésért bejelentett fellebbezését. A Balassagyarmati Törvényszék elsőfokú ítéletét csak annyiban változtatta meg, hogy a vádlottat kötelezte a bűnügyi költség egészének megfizetésére, valamint pontosította a közügyektől eltiltásra, a feltételes szabadságra és az előzetes fogvatartás beszámítására vonatkozó rendelkezéseket. A letartóztatásban lévő H. M. terhelten a mai napon foganatba vették a jogerősen kiszabott 13 év fegyház fokozatú szabadságvesztést, abból a terhelt legkorábban a kétharmad rész kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

A Balassagyarmati Törvényszék a 2020. december 2-án kihirdetett ítéletével H. M. vádlottat emberölés bűntette miatt 13 év – fegyházban végrehajtandó – szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a vádlott legkorábban a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A törvényszék a szülői felügyeleti jog megszüntetése iránti igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasította. Rendelkezett továbbá az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a bűnjelekről és a vádlottat 3,5 millió forint bűnügyi költség megfizetése alól kisebb részben mentesítette.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint H. M. vádlott 2009. januárjától élettársi kapcsolatban élt M. J.-vel, amely kapcsolatból 2012-ben és 2016-ban két gyermek született; közösen nevelték a vádlott előző kapcsolatából született gyermekét is. A második gyermek születését követően közösen eldöntötték, hogy több gyermeket nem vállalnak, a vádlott élettársa kijelentette, hogy egy újabb terhesség esetén a gyermeket nem fogja elismerni és „ki fogja rugdosni belőle.”

Élettársa féltékeny volt a vádlott korábbi párjára, ezért a vádlottat verbálisan és sérülést nem okozó módon rendszeresen bántalmazta. Gyakran elzavarta őt otthonról, de soha nem a végleges szakítás szándékával, a gyermekeket sem vihette magával. A vádlott szülei ezért nem támogatták az élettársával fennálló kapcsolatát.

Ilyen körülmények között szembesült a vádlott 2017 nyarán azzal, hogy ismét terhes. A párkapcsolati és családi támogatottság hiánya miatt úgy döntött, titkolni fogja terhességét. Ezt senkivel nem közölte, orvosnál sem járt emiatt. A gyermek mozgását ettől az időponttól kezdve folyamatosan érezte. Amikor élettársa gyanút fogott, hogy újra terhes, közölte vele, hogy a magzat biztos nem tőle van, agyonüti és kirugdossa belőle. Élettársa terhességi teszt elvégzésére szólította fel. Ennek eredményét nem kellett bemutatnia, azonban az élettársa korábbi nyilatkozatai miatt a tesztet gyermeke vizeletével végezte el, illetve betétjét céklalével színezte meg.

2017 végén az élettársa ismét elzavarta a vádlottat otthonról, a Szilvesztert ismerősei körében töltötte. A vádlott 2018. január 1-jén reggel 9 óra körüli időben elhatározta, hogy hazamegy a gyerekeihez, azonban útközben a patak közelében észlelte, hogy elfolyt a magzatvize. Ekkor bement a híd alá, s mivel már tolófájásokat érzett, leguggolt, majd megszülte gyermekét. Megpróbálta megfogni az újszülöttet, de kicsúszott a kezeiből és mintegy 20 cm magasságból a patak partjára esett. A vádlott felemelte onnan, hallotta, hogy felsírt és észlelte a szívverését. Ezután a zsebében lévő zsebkéssel elvágta a köldökzsinórt, majd a gyermekkel a kabátja alatt, a karjában tartva 10:28 körüli időpontban a mentőállomás felé indult annak érdekében, hogy a gyermeket megfelelő ellátásban részesítse. A mentőállomás bejárata azonban zárva volt, az ajtó bejárata mellett elhelyezett gombot nem használta.

A vádlott tisztában volt azzal, hogy gyermeke életben van és segítségre szorul, ugyanakkor mérlegelni kezdett, hogy életben tartása vagy a halála érdekében fejtsen ki magatartást. Végül az újszülöttet továbbra is a kabátja alatt, karjában tartva 11:00 óra körül elindult annak a hídnak az irányába, ahol világra hozta. A gyermek életjeleit a továbbiakban már nem ellenőrizte. A szülését továbbra is titokban akarta tartani, ezért végül úgy döntött, hogy megszabadul az újszülöttől úgy, hogy a testét feldarabolja és eltünteti.

A vádlott 15 óra körül visszament a patak partjára, az újszülött fejére legalább négyszer közepes erővel ráütött, nyakát megszorította, majd testét feldarabolta és a vízbe szórta.

Ezt követően a vádlott a közelben lakó kolléganőjének lakásához ment, ahol menstruációs vérzésre, illetve elesésre hivatkozással mosdási lehetőséget kért, ruháját lecserélte. Ezután visszament barátnője lakásába, barátnőjének sírva mesélte el, hogy élettársa elől eltitkolt terhessége miatt mentőt hívott, amivel kórházba szállították, de elvetélt. Azt mondta, fél az élettársától, a kórházból elszökött. Végül az esti órákban élettársa érte jött, és vele együtt visszatért közös albérletükbe.

A vádlott a cselekmény elkövetésekor nem szenvedett kóros elmeállapotban. Bár a szülés váratlanul érte, annak lezajlása nem eredményezett nála olyan tudatszűkült állapotot, amely a beszámítási képességét kizárta vagy korlátozta volna.

Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott jelentett be fellebbezést enyhítésért, melyet a fellebbviteli főügyészség nem tartott alaposnak.

A másodfokú bíróság csak korlátozottan, a joghátrányra vonatkozó részében és a járulékos kérdések tekintetében bírálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság olyan eljárási szabálysértést nem követett el, amely az ítélet hatályon kívül helyezését eredményezné. A tényállás személyi részét kiegészítette azzal, hogy az elsőfokú tárgyalás sorozat alatt a vádlott ötödik gyermekének adott életet, aki nem került a gondozásába. Az ítélőtábla a megállapított tényálláshoz egyebekben kötve volt, ezért csak megjegyezte, hogy a tényállásban nem lett volna szerepeltethető az a feltételezés, hogy a megcsonkításakor a csecsemő még haldokolhatott. A vádlott bűnösségére okszerűen következtetett az elsőfokú bíróság, a cselekményét is törvényesen minősítette. Az általa kiszabott szabadságvesztés mértékével a másodfokú bíróság teljes mértékben egyetértett a többnyire helyesen felsorolt büntetéskiszabási körülmények alapján. Nem értékelhető súlyosító körülményként az a bírói bizonyosságot nélkülöző feltételezés, miszerint nem zárható ki, hogy a gyermek a megcsonkítása időpontjában még haldoklott, illetve mellőzni kellett azon súlyosító körülményt is, hogy a vádlott a gyermek halálát nem csupán a gyermek ellátatlanságával, annak magára hagyásával idézte elő, hanem halála érdekében bántalmazta, mert ez az emberölés elkövetési magatartásával egyenértékű cselekmény. A 15 éves középmértéktől 2 évvel lefelé történő eltérést a védő által felsorolt enyhítő körülmények indokolták. A büntetlen előéletű vádlott maga is párkapcsolati erőszak alanya volt, anyai szerepét az élettárs gyermekekhez való viszonya határozta meg, ezért titkolta terhességét, a szülést követően felmerült benne a gyermek ellátásban részesítésének gondolata is. További enyhítésre azonban a cselekmény jellege és a vádlott elkövetés után tanúsított magatartása miatt az ítélőtábla nem látott lehetőséget. A szülői felügyeleti jogra vonatkozó ügyészi indítvány elbírálásához szükséges iratok nem álltak teljeskörűen rendelkezésre, ezért a törvényszék helytállóan döntött az egyéb törvényes útra utasításról. Bár a jelenlegi Btk. az emberölés súlyosabban minősülő eseteiben kizárják a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét, jelen ügyben a cselekmény elkövetésekor hatályos Btk. rendelkezéseit kellett alkalmazni, amely a terhelt feltételes szabadulását lehetővé teszi. Az elsőfokú bíróság tévesen, jogszabályi alap hiányában mentesítette méltányosságból a vádlottat a kirendelt védői díj megfizetése alól, az ítélőtábla ezt megváltoztatva a teljes bűnügyi költség viselésére kötelezte, míg az elsőfokú ítélet egyéb törvényes rendelkezéseit helybenhagyta.

A másodfokú ítélet a meghozatala napján jogerőre emelkedett.

Budapest, 2021. június 08.

Fővárosi Ítélőtábla

Sajtótitkárság