2 év 6 hónap letöltendő börtönbüntetésre súlyosította a Fővárosi Ítélőtábla a koronavírus miatt robbantással fenyegetőző férfi büntetését

A Fővárosi Ítélőtábla a 2021. június 25-i tanácsülésen meghozott határozatával megváltoztatta a Fővárosi Törvényszék elsőfokú ítéletét. A vádlott terhén közveszéllyel fenyegetés bűntetteként értékelt cselekményt terrorcselekmény elkövetésével fenyegetés bűntettének minősítette, büntetését 2 év 6 hónap börtönben letöltendő szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra súlyosította. Pontosította az előzetes fogvatartás beszámítására és a más ügyekben korábban kiszabott, jelen ítélettel végrehajtani rendelt szabadságvesztések adatait. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A Fővárosi Törvényszék a 2021. február 4. napján kihirdetett ítéletével P. S. vádlottat bűnösnek mondta ki közveszéllyel fenyegetés bűntettében, valamint rongálás vétségében. Ezért őt 1 év – börtönben – letöltendő szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról. A próbaidő hatálya alatti elkövetés miatt elrendelte továbbá a Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság ítéletével kiszabott 2 év börtönbüntetés, valamint a Pesti Központi Kerületi Bíróság ítéletével kiszabott 2 év börtönbüntetés végrehajtását. Döntött még a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás lényege szerint a terhelt 2020. április 23-án reggel felhívta a rendőrség segélyhívó számát. A diszpécsernek elmondta, hogy a Covid-19 vírussal összefüggő járványhelyzet ellenére egy közeli szupermarketben túl sok ember tartózkodik és kérte a rendőrség intézkedését ezügyben. Aznap délután újból felhívta a segélyhívót és sérelmezte, hogy a reggeli bejelentése óta semmilyen változás nem történt, továbbá közölte, hogy a rendőrségnek két napja van arra, hogy rendet tegyen, különben ő fog maffia módszerekkel: bemegy egy molotov koktéllal és megszünteti a kifogásolt helyzetet. A telefonhívás során a vádlott a multinacionális vállalatok járványhelyzet idején tanúsított magatartását kifogásoló, illetve antiszemita jellegű kijelentéseket is tett, majd közölte, hogy ha a rendőrség nem intézkedik, akkor majd ő zárja be a boltot egy benzines palackkal. Ezt követően lement az áruházhoz és annak falára, valamint hirdetőtáblájára alkoholos filccel különböző antiszemita és trágár kifejezéseket írt.

Az ügyészség a vádlottat terrorcselekmény elkövetésével fenyegetés bűntettével és falfirka elhelyezésével elkövetett szabálysértési értékhatárt meg nem haladó kárt okozó rongálás vétségével vádolta, a bíróság azonban kizárólag utóbbi bűncselekménnyel kapcsolatban állapította meg a váddal egyezően a tényállást.

A terhelt otthonában nem rendelkezett benzinnel vagy más molotov koktél készítéséhez szükséges gyúlékony alapanyaggal, bár lakóhelyétől pár perc séta távolságra két benzinkút és számos olyan bolt volt, ahol - fenyegetésének beváltása érdekében - az elkészítéshez szükséges anyagokat beszerezhette volna, mielőtt a gyalázkodó feliratokat elhelyezte. A vádlotti fenyegetést a rendőrség komolyan vette, de mivel a telefonhívás alapján nem látták igazoltnak a terrorista motívumot, ezért nem tartották olyan mértékűnek a veszélyt, hogy a terroristákra kiképzett speciális rendőri egység intézkedjen az ügyben. A terrorcselekmény elkövetésével fenyegetés bűntette - egyebek mellett - akkor lehetett volna megállapítható, ha a vádlottnál tartott házkutatás során olyan anyagokat foglaltak volna le, amelyek felhasználásával legalább az objektív lehetősége fennállt volna a molotov koktél elkészítésének és a robbantás végrehajtásának. Ugyanakkor a terhelt cselekménye a közveszéllyel fenyegetés bűntettét kimerítette, hiszen szóban, telefonhívással, egyenes szándékkal, tudatosan keltette azt a látszatot, hogy közveszéllyel járó esemény bekövetkezése fenyeget. Mindezeket figyelembe véve állapította meg a bíróság a vádtól eltérő tényállást.

A büntetés kiszabásakor a törvényszék a vádlott javára enyhítő körülményként értékelte a ténybeli beismerést, a beteg szülőről való gondoskodást, illetve a vádlott pszichés állapotát. Ugyanakkor súlyosító körülményként vette figyelembe a vádlott büntetett előéletét, azt, hogy a terhére rótt bűncselekményt két felfüggesztett szabadságvesztés és egy garázdaság bűntette miatt folyamatban lévő büntetőeljárás hatálya alatt követte el, továbbá az elkövetéskori ittasságát, valamint a halmazatot is.

Az ítélet ellen az ügyészség téves jogi minősítés miatt és súlyosítás érdekében, míg a vádlott jogos védelmi helyzetre hivatkozással, felmentés végett jelentett be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség az ügyészi fellebbezést fenntartotta, s az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatására, a közveszéllyel fenyegetés bűntette helyett a Btk. 316. §-a szerinti terrorcselekmény elkövetésével fenyegetés bűntettében a bűnösség megállapítására, lényegesen hosszabb tartamú, fegyház végrehajtási fokozatú szabadságvesztés, valamint hosszabb tartamú közügyektől eltiltás kiszabására tett indítványt.

A másodfokú bíróság az ügyészség eltérő minősítést és a büntetés súlyosítását célzó fellebbezését alaposnak találta.

Nyilvános ülés kitűzését az ügyészség, a vádlott és a védő sem indítványozta, így a fellebbezések tanácsülésen történő elbírálásának feltételei fennálltak. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a törvényszék a perrendi szabályokat betartva folytatta le a bizonyítási eljárást, a tényállás tisztázási kötelezettségének is eleget tett. Az ítélőtábla az ügyiratok alapján kiegészítette a tényállást azzal, hogy „a terhelt otthonában nem rendelkezett benzinnel vagy más Molotov-koktél készítéséhez szükséges gyúlékony alapanyaggal, de lakóhelyéhez közel (pár perc séta távolságra) két benzinkút és számos olyan bolt volt, ahol az elkészítéséhez szükséges anyagokat be tudta volna szerezni.”

A törvényszék helyesen értékelte a bizonyítékokat, a terhelt beszámítási képességével és a kóros elmeállapot szintjét el nem érő személyiségzavarával kapcsolatos, aggálytalan orvosszakértői megállapításokat is alappal fogadta el. Ezt meghaladóan a tényállásban rögzített tényeket a vádlott maga sem vitatta, azokat az okiratok tartalma és a hanganyag leirata mindenben alátámasztotta.

Ugyanakkor az a következtetés, hogy a terhelt a fenyegetését annak elhangzáskor nem gondolta komolyan, megalapozatlan, emellett közömbös is. A fenyegetés ugyanis nem a bejelentő, hanem minden esetben a megfenyegett címzett fél oldaláról vizsgálandó. Így ha az elhangzottak alapján annak nyilvánvaló komolytalansága, a fenyegetés beváltásának lehetetlensége egyértelműen nem zárható ki, úgy a megvalósításra irányuló tényleges szándék hiánya a büntetőjogi felelősség alóli mentesülést nem eredményezheti. Nincs jelentősége annak sem, hogy a vádlott az alapanyagok beszerzéséről a gyalázkodó feliratok elhelyezése előtt nem intézkedett, a rendőrség részére az általa várt eredmény elérésére, a szükséges intézkedések megtételére két nap határidőt adott, mely a gyalázkodó feliratok elhelyezésekor nem járt le. A vádlott jogos védelmi helyzetet felvető állításainak elvetése is okszerű volt, jogtalan támadás vagy ilyennel fenyegető helyzet hiányában ezen büntethetőséget kizáró ok fel sem merülhetett. A vádlott azon állítására figyelemmel, hogy a köz érdekében cselekedett, azért, hogy az áruház szabályszegő eljárását, s így a polgárok egészségét, életét is fenyegető fertőzésveszélyt megakadályozza, a másodfokú bíróság arra is rámutatott, hogy ezen büntethetőséget kizáró ok, a végszükség megállapíthatóságának feltételei is hiányoztak. A vádlott a BRFK ügyeletesével közöltek értelmében tűz és robbanó hatás kiváltására alkalmas anyagok pontosan megjelölt áruház területén való – közveszélyokozást megvalósító – használatát többször is kilátásba helyezte. Ezzel az áruház területén tartózkodókra vonatkozó járványügyi előírások betartását kívánta kikényszeríteni a rendőrségtől mint állami szervtől. Az elhangzottak támadó jellege egyértelmű volt, célja kellően konkrét volt, a kényszerítési célzat maradéktalanul fennállt. Az, hogy a fenyegetés jogszerű intézkedés kikényszerítésére irányult, a büntetőjogi felelősséget nem zárja ki. A hangsúly azon van, hogy az elhangzottak tükrében nem voltak meg a jogszabályi feltételek a rendőrség befolyástól mentes, jogszabályokkal összhangban álló eljárásához. A vádlott korábban is sérelmezte (akkor még szabályosan) az áruház területén a járványügyi szabályok megsértését, s az ismételt telefonhívásra azért került sor, mert a rendőrség megtett intézkedésével nem volt elégedett. A terrorcselekmény elkövetésével való fenyegetésnek nem tényállási eleme az, hogy az elkövetőnek ténylegesen, objektív lehetősége is legyen az általa kilátásba helyezett fenyegetés beváltására, s végképp nem feltétel a beváltásra vonatkozó terhelti akarat. A megfenyegetettől a fenyegetés komolyságának ellenőrzése, a megvalósíthatóság mérlegelése nem várható el, ez egyébként objektíve rendszerint nem is lehetséges. Ezért minden olyan a törvényben megkívánt jellegű bűncselekmény elkövetésének kilátásba helyezése, mely már a szövegéből megállapíthatóan nem teljesen irreális, azaz senki által, semmilyen módon nem megvalósítható, alkalmas lehet arra, hogy az állami szerv kizárólag jogszabályon alapuló eljárását befolyásolja. A fenyegetés kifejtésével a bűncselekmény befejezetté válik, annak jogi megítélése nem függhet attól, hogy az utóbb feltártak szerint a terheltnek lett-e volna módja annak beváltására vagy sem.

A bűnösség belátásának teljes hiányára figyelemmel a vádlott ténybeli beismerése enyhítő körülményként nem értékelhető, emellett a súlyosító tényezők közül a kétszeres értékelés tilalma folytán a büntetési tételkeret emelését maga után vonó halmazatra utalást kellett mellőzni. Ezen túlmenően az ítélőtábla enyhítő hatást tulajdonított annak, hogy a vádlott célzata a rendőrség részéről jogszerű intézkedés kikényszerítésére irányult. Az így pontosított bűnösségi körülmények alapján, azokat a cselekmények tárgyi súlyával is összevetve, az elsőfokú bíróság helyesen, a büntetéskiszabási elvek szem előtt tartásával választotta meg a büntetések nemét. Ugyanakkor a megváltozott minősítésre, a büntetési tételkeret emelkedésére figyelemmel, a vádlott személyében rejlő és az előéletéből is kitűnő fokozottabb társadalomra veszélyessége okán a büntetési célok, s ezen belül is az egyéni visszatartás elérése szükségessé tette mind a szabadságvesztés, mind pedig ahhoz igazodóan a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamának felemelését. Ennél lényegesebb mértékű emelés a terrorcselekmény elkövetésével fenyegetés adott bűncselekményi kategórián belüli csekélyebb tárgyi súlya folytán nem volt indokolt.

A másodfokú határozat a meghozatala napján jogerőre emelkedett. Az ítélőtábla haladéktalanul gondoskodott annak a felek részére történő kézbesítése iránt.

Budapest, 2021. június 30.

Fővárosi Ítélőtábla

Sajtótitkárság