Enyhítés a dohánytermékeket csempésző orgazdák ügyében

A költségvetési csalás bűntette miatt F. A. és társai ellen indított büntetőügyben a másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla a 2021. december 13-i tanácsülésen meghozott ítéletével megváltoztatta a Fővárosi Törvényszék ítéletét. Az I., II. és III. rendű vádlottak cselekményét társtettesként, folytatólagosan elkövetett pénzmosás bűntettének, a IV. és V. rendű vádlott terhén értékelt orgazdaság bűntettét a IV. rendű vádlott esetében társtettesként, az V. rendű vádlott esetében folytatólagosan elkövetettnek is minősítette. A II. rendű vádlott szabadságvesztés büntetése tartamát 2 év 7 hónapra, az V. rendű vádlottét 2 évre enyhítette, s annak végrehajtását – a pénzbüntetés és a közügyektől eltiltás mellékbüntetés egyidejű mellőzésével – 5 év próbaidőre felfüggesztette. A III. rendű vádlott vonatkozásában a pénzbüntetés kiszabását mellőzte. A magánfél által előterjesztett polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasította. Kisebb pontosításokkal az elsőfokú ítéletet egyebekben helybenhagyta.

A Fővárosi Törvényszék az I. és a II. rendű vádlottat társtettesként elkövetett orgazdaság bűntette miatt 3 év börtönbüntetésre, 3 év közügyektől eltiltásra és 500 ezer forint pénzbüntetésre ítélte. A III. és V. rendű vádlottakkal szemben társtettesként elkövetett orgazdaság bűntette miatt 2 év 10 hónap, illetve 2 év 6 hónap börtönbüntetést, 3-3 év közügyektől eltiltást, továbbá 250 ezer, illetve 200 ezer forint pénzbüntetést szabott ki. A IV. rendű vádlottat bűnsegédként elkövetett orgazdaság bűntettében mondta ki bűnösnek, ezért őt 2 év – 3 évi próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre és 100 ezer forint pénzbüntetésre ítélte.

Az elsőfokú ítélet szerint a vádlottak 2014 április közepéig ismeretlen eredetű, jövedéki adózás alól elvont dohányárut szereztek meg és tároltak, illetve más szállítmánynak álcázva értékesítés céljából több alkalommal szállítottak Nagy-Britanniába és Észak-Írországba. A vádlottak a bűncselekménnyel kapcsolatos feladatokat egymás között megosztva, együttműködve, hosszabb időn keresztül bonyolították, a bűncselekménnyel száz millió forinthoz közeli vagyoni hátrányt okoztak.

Az ítélet kiszabásakor a bíróság enyhítő körülményként értékelte a vádlottak terhére fel nem róható tetemes időmúlást, két vádlott büntetlen előéletét, kettő esetében az egészségügyi állapotukat, továbbá azt is, hogy az egyik terhelt feltáró jellegű, míg egy másik részleges beismerő vallomást tett. Súlyosító körülmény volt három vádlott esetében a büntetett előéletük és az, hogy ketten – ellenük korábban kiszabott – feltételes szabadságvesztés hatálya alatt követték el a bűncselekményt.

Az elsőfokú ítélet az ügyész fellebbezést jelentett be mind az öt vádlott terhére, súlyosítás érdekében. A IV. r. vádlott és védője kivételével a többi vádlott és védőik felmentésért, illetve enyhítésért fellebbeztek.

A fellebbviteli főügyészség az ügyészi fellebbezést mind az öt vádlott terhére fenntartotta, a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak.

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy a törvényszék a perrendi szabályokat túlnyomórészt betartva folytatta le a bizonyítási eljárást, tényállás tisztázási kötelezettségének is eleget tett. Az ítélet hatályon kívül helyezését eredményező eljárási szabálysértést az ítélőtábla nem észlelt.

A titkos adatszerzésre minden érintett vonatkozásában törvényesen került sor, így helyesen döntött a törvényszék, mikor annak eredményét I-V r. terheltek esetében a bizonyítékok körében felhasználhatónak találta.

Az elsőfokú bíróság által rögzített tényállást az ítélőtábla kisebb részben hiányosnak és iratellenesnek találta, ezért azt az iratok tartalma alapján és helyes ténybeli következtetéssel kiegészítette és pontosította.

Az elsőfokú bíróság teljeskörűen számot adott arról, hogy mely bizonyítékokat milyen okból fogadott vagy vetett el, logikus érvelésével az ítélőtábla mindenben egyetértett. Az elsőfokú bíróság következtetései a büntetőjogi felelősség kérdésében valamennyi vádlott tekintetében maradéktalanul okszerűek voltak, a cselekményeiket kellett részben eltérően minősíteni.

 

A zárjegy nélküli dohányáru vámellenőrzés megkerülése útján Magyarországra történt behozatalával a cselekmény befejezetté vált. A vádlottak az így behozott dohánygyártmányok megszerzésével, raktározásával, szállításával az elkövetéskori büntető törvény szerint orgazdaság, az elbíráláskori büntető törvény szerint pedig az enyhébb elbírálást eredményező pénzmosás bűncselekményének minősül. Ez pedig egyértelműen megalapozta az elbíráláskori büntető törvény alkalmazását.

A másodfokú bíróság további súlyosító tényezőként értékelte a bűnszövetségben, a társtettesként történt és a folytatólagos elkövetést, az I. rendű vádlottnál ezen túlmenően irányító szerepét, a visszaesői minőséget és a büntetett előéletet, az I. és III. rendű vádlottnál a feltételes szabadság hatálya alatti elkövetést. További enyhítő tényező ugyanakkor valamennyi vádlott esetében az elkövetési értéknek a különösen nagy érték alsó határához közelebb eső összege, illetőleg az, hogy mind a három felrótt részcselekménynél a megszerzett dohányáruk lefoglalásra kerültek. A II. rendű vádlott javára értékelte az ítélőtábla azt is, hogy az átadási letartóztatásban töltött időre is figyelemmel az adott üggyel összefüggésben csaknem két évet töltött a legsúlyosabb kényszerintézkedés hatálya alatt. Az időmúlás, mely az elsőfokú ítélet kihirdetése óta csaknem egy évvel hosszabbodott, rendkívüli nyomatékkal bírt.

A másodfokú bíróság túlnyomórészt egyetértett az alkalmazott büntetési nemekkel, s a II. és V. rendű vádlottak kivételével azok tartamát, mértékét is a büntetéskiszabási elvekkel összhangban állónak és büntetési célok elérésére megfelelőnek tartotta. Az elsőfokú bíróság megalapozottan tulajdonított az időmúlásnak olyan mértékű enyhítő hatást, mely mind az öt, így a többszörösen büntetett előéletű, visszaeső, az elkövetés idején feltételes szabadság hatálya alatt álló vádlottak esetében is megalapozta az ún. enyhítő szakasz alkalmazását, ezért a kiszabott büntetés súlyosítását, az elkövetési érték különösen nagy érték alsó határához közel eső összegét is értékelve, az ítélőtábla nem látta indokoltnak. Ugyanakkor I. és III. rendű vádlott személyében rejlő magasabb társadalomra veszélyesség (többszörösen büntetett előélet, feltételes szabadság hatálya alatti elkövetés) és az I. rendű terhelt irányító szerepe okán, esetükben a büntetés további enyhítése fel sem merülhetett. A II. rendű terhelt esetében azonban az előzetes fogvatartásban töltött hosszabb időre és arra, hogy az elmúlt nyolc évben ellene újabb büntetőeljárás nem indult, a másodfokú bíróság a szabadságvesztés tartamát öt hónappal mérsékelte. Az V. rendű vádlott vonatkozásában a szabadságvesztés tartamának hat hónnappal történő enyhítését, illetőleg a végrehajtás próbaidőre történő felfüggesztését a belső arányosság követelménye, társaihoz képest csekélyebb cselekvősége, és az indokolta, hogy bár volt büntetve, de a cselekmény előtt utoljára kb. 10 évvel más jellegű bűncselekmény elkövetése miatt. A III. és V. rendű vádlottak esetében a pénzbüntetés kiszabását mellőzte, figyelemmel arra, hogy az alkalmazásának feltételei (megfelelő vagyon vagy jövedelem hiányában) nem álltak fenn. Az V. rendű vádlott esetében a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztése a közügyektől eltiltás mellőzését is szükségszerűen maga után vonta. Egyetértett ugyanakkor a másodfokú bíróság I., II. és IV. rendű vádlott esetében a pénzbüntetés alkalmazásával, annak súlyosítását az időmúlás miatt nem látta szükségesnek.

A másodfokú ítélet a meghozatala napján jogerős. Az ítélőtábla haladéktalanul gondoskodott annak a felek részére történő kézbesítése iránt.

Budapest, 2021. december 14.

Fővárosi Ítélőtábla

Sajtótitkárság

CsatolmányMéret
168.2 KB