A Fővárosi Ítélőtábla kisebb változatással helybenhagyta a Gozsdu udvar biztonsági őrével szemben hozott elsőfokú ítéletet

Az életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt D. Gy. vádlott ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Ítélőtábla a mai napon kihirdetett ítéletével annyiban változatta meg az elsőfokú ítéletet, hogy pontosította a szabadságvesztés büntetés megnevezését és azt a vádlottal mint erőszakos többszörös visszaesővel szemben tekintette kiszabottnak, továbbá mellőzte a polgári jogi igényre vonatkozó rendelkezést. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A Fővárosi Törvényszék a 2021. április 26-án kihirdetett ítéletével D. Gy. vádlottat bűnösnek mondta ki életveszélyt okozó testi sértés bűntettében, ezért őt mint többszörös visszaesőt öt év fegyházbüntetésre és hét év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. A magánfélként fellépő sértett által előterjesztett polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasítja. Rendelkezett a bűnjelekről és az eljárás során felmerült bűnügyi költségből közel 700 ezer forint megfizetésére kötelezte a vádlottat.

Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás lényege szerint a vádlott 2016 szeptemberében biztonsági szolgálatot látott el a Gozsdu Udvar közösségi passzázs területén. Egyik este - amikor munkatársai egy ittas külföldi személyekből álló csoporttal szóváltásba keveredtek - a vádlott az egyik turistát fejen ütötte, amitől az hanyatt esett, fejét beverte az aszfaltba, majd eszméletét vesztette. A sértett az ütés következtében életveszélyes sérülést szenvedett.

A bíróság a büntetés kiszabása során enyhítő körülményként értékelte a vádlott terhére fel nem róható időmúlást, továbbá azt is, hogy a vita elmérgesedéséhez a sértett magatartása is hozzájárult. Súlyosító körülményként vette figyelembe ugyanakkor a bíróság - a cselekmény súlyossága mellett - a vádlott büntetett előéletét, valamint azt, hogy a bűncselekményt röviddel szabadságvesztés büntetésből történő szabadulása után követte el.

Az elsőfokú ítélettel szemben a vádlott és védője felmentésért jelentettek be fellebbezést.

A fellebbviteli főügyészség a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak, kisebb változtatásokkal az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt.

A bejelentett fellebbezések tartalmára figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet az azt megelőző eljárással együtt teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek eredményeként megállapította, hogy a törvényszék a perrendi szabályokat betartva folytatta le az eljárást, hatályon kívül helyezésre okot adó abszolút, illetve relatív eljárási szabálysértést nem vétett. Ügyfelderítési kötelezettségét teljesítette, az általa megállapított tényállás kis mértékben megalapozatlan volt, amely azonban az ügyiratok tartalma alapján kiküszöbölhető volt.

A törvényszék megfelelő indokát adta annak, hogy a vádlott tagadásával szemben ítéleti tényállását miért a tanúk vallomásaira, a kamerafelvételekre, az igazságügyi orvosszakértői és elmeorvos-szakértői véleményekre és az okirati bizonyítékokra alapította. Bizonyíték-értékelési tevékenységét az ítélőtábla logikusnak és ésszerűnek találta, így a vádlott felmentését célzó védelmi fellebbezések a felülmérlegelés tilalmára is tekintettel a másodfokú eljárásban nem vezethettek eredményre.

A törvényszék okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, a cselekmény minősítése is megfelel az anyagi jogi szabályoknak. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a vádlott szándéka csupán testi sértés okozására irányult, az elkövetés körülményei alapján súlyosabb, az élet kioltására irányuló szándék nem állapítható meg.

Tévedett azonban, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vádlott csupán többszörös visszaesőnek minősül. Egy korábbi, hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt kiszabott szabadságvesztést a vádlott 2005. december 2. napján töltött ki, melyet követő három éven belül - 2007. február 25. napján - újabb személyi elleni erőszakos bűncselekmény miatt mint többszörös visszaesőt ítélték végrehajtandó szabadságvesztésre, és utóbbi büntetés kitöltésétől a jelen eljárásban terhére rótt bűncselekmény elkövetéséig - nemhogy három év, kettő hónap sem telt el. Ezért a vádlott erőszakos többszörös visszaesői minőségét kellett megállapítani.

További súlyosító körülményként értékelte az ítélőtábla a vádlott erőszakos többszörös visszaesői minőségét megalapozóan túli büntetett előéletét valamint azt, hogy a sértett a cselekmény folytán közvetlen életveszélyes állapotba került és még a cselekményt követő egy évvel is rehabilitációra szorult, illetőleg segítség nélkül önmaga ellátására képtelen volt. Az így kiegészített bűnösségi körülményekre és a vádlott erőszakos többszörös visszaesői minőségére tekintettel a másodfokú bíróság a büntetés lényeges enyhítésére sem látott alapot.

Mivel a bírósági eljárásban a sértett szabályszerűen előterjesztett kártérítési követeléssel nem élt, a polgári jogi igény tárgyában hozott elsőfokú ítéleti rendelkezést mellőzni kellett. Nincs akadálya azonban annak, hogy a sértett polgári bíróság előtt kártérítési igénnyel lépjen fel a terhelttel szemben.

A másodfokú ítélet a kihirdetése napján jogerőre emelkedett.

Budapest, 2022. január 12.

Fővárosi Ítélőtábla

Sajtótitkárság

CsatolmányMéret
298.66 KB