Jogerős ítélet a pilisi szerepjátékos emberölés ügyében

Az emberölés bűntette miatt M. G. és társa ellen indult büntetőügyben a másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla a 2022. június 16-án kihirdetett ítéletével csak annyiban változtatta meg az elsőfokú ítéletet, hogy a vádlottak terhén megállapított életelleni bűncselekményt az elkövetéskor hatályos büntetőtörvény szerint minősítette, melyet az elsőrendű vádlott nem tettesként, hanem bűnségedként valósított meg. Az elsőfokon kiszabott 15-15 év fegyházbüntetésüket nem érintette. A másodfokú ítélet kihirdetésével az eljárás jogerősen befejeződött. A fegyházbüntetés tartamára tekintettel az ítélőtábla mindkét terhelttel szemben elrendelte az azonnali foganatba vételt. A terheltek legkorábban a négyötöd rész kitöltését követő napon bocsáthatók feltételes szabadságra.

Korábban az ügyben elsőfokon a Budapest Környéki Törvényszék 2016-ban és 2018-ban hirdetett ítéletet. Miután az első és a megismételt eljárás során hozott döntést is hatályon kívül helyezte a Fővárosi Ítélőtábla, az ügy 2018-ban ismét a Budapest Környéki Törvényszéken indult újra.

A Budapest Környéki Törvényszék a 2021. június 15-én kihirdetett ítéletével az elsőrendű és a másodrendű vádlottat társtettesként elkövetett emberölés bűntettében mondta ki bűnösnek, ezért mindkettőjüket 15 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsáthatók feltételes szabadságra.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint a sértett és az elsőrendű vádlott 1998 óta ismerte egymást, közöttük baráti kapcsolat alakult ki. Sok időt töltöttek együtt, mindketten érdeklődtek a küzdősportok iránt, közösen jártak sportolni, illetve közös szenvedélyük, a szerepjáték is összekötötte őket. Emellett az elsőrendű vádlott lelki támogatást, lakhatási segítséget is nyújtott a sértettnek párkapcsolati problémái megoldására, támogatta és motiválta őt felsőfokú tanulmányainak megkezdésében.

A vádlottak 2008-ban ismerkedtek meg egymással, közöttük szoros baráti viszony jött létre. A vádlottak közös érdeklődési körébe tartoztak a filozófiai, vallási kérdések, melyekről elmélyült beszélgetéseket folytattak, továbbá a szerepjáték asztali változata, melyben az elsőrendű vádlott leginkább mesélőként vett részt, míg a másodrendű vádlott harcos karaktert alakított. Kapcsolatukban koránál és iskolázottságánál fogva az elsőrendű vádlott volt a dominánsabb, de ennek ellenére alá-fölérendeltségi viszony nem alakul ki a vádlottak között.

A másodrendű vádlott több önvédelmi sport mellett késharccal is foglalkozott, mely oktatásában is segédkezett edzőjének. A másodrendű vádlott az elsőrendű vádlotton keresztül ismerte meg a sértettet 2009-ben, közöttük felületesebb, de jó ismerősi viszony alakult ki.

A vádlottak 2010 évben bejelentett munkahellyel nem rendelkeztek, elsőrendű vádlottat édesanyja segítette munkalehetőséggel, míg a másodrendű vádlott alkalmi munkákból élt. A sértett 1990-ben költözött édesanyjával Magyarországra, aki 1997-ben Izraelbe költözött, azonban a jó gyermek-szülő kapcsolat továbbra is fennmaradt közöttük, rendszeres tartották a kapcsolatot egymással. A sértett 2005-től egy XIII. kerületi bérelt lakásban élt élettársával.

A sértett 2010 tavaszát megelőzően ismeretlen összegű pénzkölcsönt nyújtott a vádlottak részére, akik biztonsági céget kívántak alapítani. A vádlottak a kölcsönt visszafizették ugyan, de a sértett többletet követelt rajtuk, és ennek érdekében fenyegetően lépett fel velük szemben, ezért árulónak tartották, úgy érezték, hogy ezzel a magatartásával a sértett elárulta a barátságukat. Mivel a sértett velük szembeni fellépését megbocsáthatatlannak tartották, pontosan meg nem határozható időben, de a bűncselekmény végrehajtásának napja előtt elhatározták, hogy árulása miatt megölik őt. Első próbálkozásuk az volt, hogy megmérgezik a sértettet, de az nem járt sikerrel. A kudarcot követően a vádlottak eltervezték, hogy a sértettet valamilyen – pontosan meg nem állapítható ürüggyel – a Pilisbe csalják, és ott kést használva megölik őt.

Az elsőrendű vádlott pár nappal korábban – pontosan meg nem állapítható közös tevékenység kapcsán – telefonon találkozót beszélt meg a sértettel 2010. április 17-én – szombat – reggelre az elsőrendű vádlott XIV. kerületi lakásába.

2010. április 17. napján a sértett a kb. 5 km távolságra lévő lakhelyéről – 06.20-06.30 óra közötti időben elindulva – gépkocsijával először egy XIV. kerületi OMV töltőállomáshoz hajtott, ahol 06.39 órakor autópályamatricát vásárolt. Innen az elsőrendű vádlott lakására ment, ahová 07 óra előtti időpontban érkezett meg. A lakásban már ott volt, vagy rövid időn belül oda megérkezett a másodrendű vádlott is, aki az elsőrendű vádlottal együtt – ismeretlenül maradt hivatkozással – rávették arra a sértettet, hogy gépkocsijával Pilisborosjenőre menjen velük.

A Pilisborosjenőn történő leparkolást követően gyalogosan indultak tovább a kék-sárga-zöld jelzésű turistaúton a Nagy-Kevélyi kőfülke /Szódás-barlang/ irányába, mely előtt elhaladva továbbmentek a gyalogutak kereszteződéséig, majd ott jobbra fordultak a piros jelű turistaútra, ahonnan a hegy gerince felé haladva, egy jobb oldalon lefutó ösvényre tértek, amin lementek egy kiszögelésig. Ezen a területen a két vádlott – még 08.44 órát megelőző időpontban – a cselekményt együttesen végrehajtva megtámadta a sértettet és a náluk lévő késsel többször megszúrták őt. A vádlottak ezt követően a sértett mobiltelefonját, illetve egyéb tárgyait magukhoz vették, a holttestet avarral betakarva elrejtették, az elsőrendű vádlott pedig egy követ tett az elhunyt sértett fejéhez.

A vádlottak azzal a szándékkal, hogy a gyanút eltereljék magukról, a sértett mobiltelefonjáról 08.44 és 10.03 óra között hívásokat kezdeményeztek saját, korábban már szándékosan kikapcsolt telefonjaikra. Ezt követően pedig a sértett mobiltelefonját is kikapcsolták. A vádlottak a járművet leparkolták a III. kerültben, ahol a nyomok eltűntetését követően az autót lezárt állapotban hátrahagyták. Elsőrendű vádlott ugyanazon a napon 14.34 órakor, kézsérülése miatt ellátásra jelentkezett a Péterfy Sándor Utcai Kórház Baleseti Központjában. A sértett gépkocsiját 2010. októberében, míg csontmaradványait és ruházatának sérült darabjait 2011. februárjában és 2011. novemberében találták meg a bűncselekmény helyszínén.

Az elsőfokú ítélet ellen a vádlottak és védőik jelentettek be fellebbezést felmentés érdekében. A másodfokú tárgyaláson a vádlottak a saját védelmükben és az utolsó szó jogán tett nyilatkozataikban is ártatlanságukat hangsúlyozták, a védők szintén felmentésre, a fellebbviteli főügyészség az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt.

A teljeskörű felülbírálat eredményeként az ítélőtábla azt állapította meg, hogy a törvényszék a megismételt eljárást perrendszerűen, túlnyomórészt a hatályon kívül helyező határozatban előírtak figyelembevételével folytatta le. A másodfokú bíróság iránymutatásának megfelelően a lényegi információt hordozó tanúkat ismételten kihallgatta, ezen túl olyanokat is, akik korábban az ügyben nem tettek vallomást. A releváns okirati bizonyítékokat nagyrészt tárgyalás anyagává tette - ennek hiányosságait az ítélőtábla maga pótolta -, a titkos adatszerzés során keletkezett lehallgatási anyagot ismertette. Különös gondot fordított a bűncselekmény feltételezett helyének, valamint e hely és az elsőrendű vádlott lakása közötti útvonal megtételéhez szükséges időtartam tisztázására. Két alkalommal is bírói szemlét tartott, az elkövetéstől számított 12 év elteltével az elkövetés és a csontok feltalálási helyszínének ennél részletesebb vizsgálatára már nem volt lehetőség.

A híváslisták adatainak valódiságával kapcsolatban nem merült fel ésszerű kétely, ezért az ítélőtábla az informatikai szakértő kirendelésére irányuló védői indítványt elutasította. Perjogi indok hiányában nem osztotta a védelem egyes bizonyítékok kirekesztésére irányuló indítványát sem.

A másodfokú bíróság a tényállást részben megalapozatlannak találta. Azt az ügyiratok tartalma és ténybeli következtetés alapján akként pontosította, hogy a vádlottak korábban azt tervezték, hogy megmérgezik a sértettet, de ez ismeretlen okból meghiúsult. Az elkövetés helyszínén még 08 óra 44 percet megelőző időpontban a másodrendű vádlott az előzetes közös elhatározásnak megfelelően megtámadta a sértettet, és a nála lévő késsel többször megszúrta őt, amelynek következtében a helyszínen rövid időn belül életét vesztette.

A másodfokú bíróság megítélése szerint a törvényszék a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű és logikus mérlegelésével, helyesen állapított meg terhelő tényállást. Az eljárás során beszerzett igazságügyi orvos- és genetikus szakértői vélemények alapján mindenek előtt kétséget kizáróan tisztázni lehetett, hogy a pilisben megtalált emberi maradványok a sértett maradványai. A csontokon észlelt vágásnyomok és a sértett ruhazatán lévő lyukakból arra is egyértelmű következtetést lehetett levonni, hogy a sértett halálában idegenkezűség játszott szerepet, azt hátulról késsel történt leszúrás eredményezhette. A sértett testfelépítését, a terepviszonyokat és az útvonal megtételéhez szükséges időt figyelembe véve az is kizárható volt, hogy a sértettet máshol ölték meg, és utólag vitték oda a holttestet. Az elkövetés helyét csak megközelítőleg lehetett behatárolni, mivel a megtalált csontok az időjárás és a vadállatok tevékenysége folytán az elkövetés helyszínétől távolabb kerülhettek. A csonthiányok élettel összeegyeztethetetlenek voltak, ebből kétségét kizáróan a sértett halálára lehetett következtetni. A hívásforgalmi adatokból következtetés vonható arra is, hogy a cselekményt 8 óra 44 percet megelőzően végrehajtották. A gépkocsi feltalálási helyéből, a gépkocsin található nyomok eltüntetéséből megállapítható az is, hogy a sértett gépkocsiját az elkövetők vitték le Pilisborosjenőről a III. kerületbe. Az elsőfokú bíróság helyes indokokkal vetette el azon tanúk vallomásait, akik jóval később – téves benyomásuk alapján –  még látni, illetve telefonon hallani vélték a sértettet, azok ugyanis sok esetben csak szubjektív megérzéseken alapultak, illetve a csontok megtalálást követő időpontra estek.

A vádlottak bűncselekményben játszott szerepére alapvetően két bizonyíték állt rendelkezésre. Egyrészt a vádlottak által egy ismerősüknek elmondottak, melyben ezen ismerősüknek lényegében elismerték a cselekmény elkövetését, utaltak annak okára, a végrehajtás körülményeire, másrészt pedig a terheltek büntetőeljárásban előadott, ezzel ellentétes, a bűncselekmény elkövetését tagadó védekezése. E védekezés arra irányult, hogy bár a sértettel aznap 7 óra körüli időben az elsőrendű vádlott lakásán találkoztak, azonban elváltak egymástól és a napot ismerősüknél töltötték Csepelen, ahol szerpejátékoztak. E vádlotti előadást alátámasztó bizonyíték nem állt rendelkezésre, az más bizonyítékok alapján azonban határozottan cáfolható volt. Egyebek mellett azzal az elsőfokú bíróság által beszerzett orvosi irattal, miszerint az elsőrendű vádlottat az elkövetés napján 14 óra 30 perc körüli időben a Péterffy Sándor utcai kórház baleseti sebészetén látták el földdel szennyezett és vágásból származó kézsérüléssel. Az elsőrendű vádlott e bizonyíték elébe tárásáig erről egyáltalán nem tett említést. A sérülés keletkezéséről tett előadását, miszerint azt virágültetés során szerezte, az ítélőtábla sem fogadta el. Ezzel szemben a vádlottak által ismerősüknek elmondottak az eljárás során beszerzett bizonyítékokkal igazolhatóak és az elkövetés egyéb bizonyítékokból megállapítható körülményeinek /helyszínre csalás, baráti viszony, indíték, kés használata, elrejtés, bizonyítékok eltüntetése stb./ megfeleltethetőek voltak. A tanú által előadott beszélgetés megtörténte más tanú vallomásával is alátámasztható volt, a vallomás hitelességét számos egyéb körülmény is megerősítette.

Az elsőfokú bíróság körültekintően vizsgálta a sértett és a vádlottak személyiségét, egymáshoz való viszonyukat, a tanúként kihallgatott személyekkel való kapcsolataikat. Az e körben kifejtett indokolása alapján az ítélőtábla is bizonyítottnak látta, hogy a sértett megölésére okot adhatott a sértett felé fennálló pénztartozásuk és az ebből fakadó elszámolási konfliktus, illetve a sértettnek az elsőrendű vádlott édesanyját érintő fenyegetései. A bírói szemle eredménye alapján az is megállapítható volt, hogy a vádlottak a feltételezett útvonal megtételével, a feltételezett időben és helyszínen anélkül követhették el a terhükre rótt bűncselekményt, hogy azt az arra túrázók észlelhették volna. Mindezek alapján a terhelti védekezés elvethető és a tényállás a vádlottak által a tanúnak előadottak, valamint az egyéb bizonyítékok alapján kétséget kizáróan megállapítható volt.

Helyesen következtett tehát a törvényszék mindkét vádlott bűnösségére. A cselekmény jogi minősítése körében a korábbi mérgezéses kísérlet és a tervszerű végrehajtás alapján helytálló volt az előre kiterveltség megállapítása is. Az elsőfokú ítélet csak az elkövetői alakzatok tekintetében szorult pontosításra oly módon, hogy az ölési cselekményt a késharcban járatos másodrendű vádlott követte el, az elsőrendű vádlott ítéleti bizonyossággal mergállapíthatóan „csak” bűnsegédi magatartást fejtett ki. Mivel a jelenleg hatályos büntetőtörvény a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárja, az elkövetéskori Btk. azonban ugyanez lehetővé teszi a büntetés négyötöd részének kitöltése után, a vádlottakra nézve kedvezőbb, elkövetéskori Btk-t kellett alkalmazni. A vádlottakkal szemben kiszabott joghatrányt az ítélőtábla a cselekmény és a vádlottak társadalomra veszélyességével arányban állónak találta, az az általános és egyéni prevenciós céloknak megfelel, így annak tartamát változatlanul hagyta.

Budapest, 2022. június 17.

Fővárosi Ítélőtábla

Sajtótitkárság

CsatolmányMéret
185.88 KB