A Fővárosi Törvényszék 2013. január 30. napján kelt, 31.B.1712/2010/48. számú ítéletével B. Levente vádlottat bűnösnek mondta ki:

• folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak bűntettében (Btk. 198. § (1) bekezdés; (2) bekezdés b) pont)
• 2 rendbeli kiskorú veszélyeztetésének bűntettében (Btk. 195. § (1) bekezdés).

Ezért az elsőfokú bíróság a vádlottat – halmazati büntetésül – 8 évi fegyházbüntetésre, valamint 10 évi közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett továbbá az előzetes fogva tartásban töltött idő beszámításáról, valamint a bűnügyi költség viseléséről is.

Az elsőfokú bíróság a vádlottat felmentette az ellene:
• 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett testi sértés bűntette (Btk. 170. § (1) bekezdés; (3) bekezdés II. fordulat)
• 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett testi sértés bűntette (Btk. 170. § (1) bekezdés; (2) bekezdés)
miatt emelt vád alól.

Az elsőfokú bíróság által megállapított ítéleti tényállás szerint B. Levente vádlott 2006. március 25. napján kötött házasságot K. Mónikával, akinek előző kapcsolatából - 1998. augusztus 5. napján - született S. Attila nevű gyermeke. A vádlott és felesége a közös együttélést K. Mónika szüleinél kezdték meg, majd 2008-ban hitelt vettek fel, amelyből egy plusz két félszobás lakást vásároltak úgy, hogy az önerőt a szociális hozzájárulás jelentette. A hitel felvételekor a vádlott még rendelkezett állandó munkahellyel, a későbbiekben azonban azt elveszítette, alkalmi munkákból élt. K. Mónika sem dolgozott, szakácstanfolyamra járt.

A vádlott családja állandó anyagi gondokkal küzdött, a hitel törlesztő részein túl a rezsit is alig tudták kifizetni. Mindez közrejátszott abban, hogy a vádlott és K. Mónika házassága megromlott. Állandó veszekedések voltak közöttük, amely a vádlott részéről rendszeres tettlegességbe torkollott. A vádlott K. Mónikát több esetben kezével, öklével bántalmazta, és arra is volt példa, hogy a földre került feleségét megrugdosta. Nevelt fiát, S. Attilát is több esetben bántalmazta. A bántalmazások a vádlott és K. Mónika – 2006. augusztus 21-én született – Bálint utónevű gyermeke előtt történtek. Egy alkalommal, amikor a vádlott megítélése szerint S. Attila nem jól mosogatott el egy tányért, a vádlott hirtelen haragjában tett mozdulattól a tányér nekiütődött a konyhaszekrény ajtajának, amelynek következtében eltörött és S. Attila fejére esett.

A gyermekek előtti kiabálás, veszekedés a lakásból kihallatszott, ezért annak a közvetlen szomszéd is több esetben tanúja volt.

K. Mónika a két gyermekkel többször elköltözött, de minden alkalommal visszament a vádlotthoz.

B. Levente vádlott 2010. január környékén – pontosan meg nem határozható időpontban – az éjszakai órákban a külön szobában alvó S. Attilához ment, és Őt szexuálisan zaklatta. Orálisan kielégíttette magát a gyermekkorúval. S. Attila, tartva a vádlottól, ennek a kérésnek eleget tett. Ezt követően a vádlott részéről még egy pár alkalommal megismétlődött hasonló jellegű szexuális zaklatás.

S. Attila - 2010. március 24-én – az iskolában, napközis tanárának számolt be először a vele történtekről.

Mindezekről a gyámhatóság értesítette K. Mónikát, aki a vádlottal szemben gyermekének, S. Attilának a vádlott általi „szexuális bántalmazása” miatt feljelentést tett.

Az elsőfokú bíróság az ügyészi váddal szemben nem látta megállapíthatónak, hogy a vádlott a nemi erkölcs elleni bűncselekményt a 12. életévét be nem töltött, nevelése alatt álló személy sérelmére erőszakkal vagy az élet és testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel valósította meg. Továbbá nem találta bizonyítottnak a testi sértés elkövetését.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész - a részfelmentés miatt – a bűnösség megállapítása végett jelentett be fellebbezést. A vádlott és védője felmentés végett terjesztettek elő fellebbezést.
A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a vádlottal szemben bejelentett fellebbezést fenntartotta.

A Fővárosi Ítélőtábla az ügyben 2014. január 29. napján, 900 órára tűzött ki nyilvános ülést.