H. Barnabás I. r. vádlott és társai

Tárgyalás időpontja: 
2014. június 6. péntek, 09:00
Ügy tárgya: 
emberölés bűntettének kísérlete és más bűncselekmények
Tárgyalás helyszíne: 
1055. Budapest, Markó utca 16.
Tárgyaló: 
fszt. 3.
Ügyszak: 
Büntető
Összegzés: 

A nyilvános ülések időpontja: 2014. június 6. és június 11. - 9 óra
A Fővárosi Törvényszék a 2013. szeptember 17. napján kihirdetett 14.B.391/2010/234. számú ítéletében
H. Barnabás I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki
- 2 rb. folytatólagosan, társtettesként elkövetett zsarolás bűntettében (Btk. 323. § (1), (2) bekezdés b) pont),
- társtettesként elkövetett emberrablás bűntettében (Btk. 175/A. § (1) bekezdés),
- emberölés bűntettének kísérletében (Btk. 166. § (1) bekezdés),
- csalás bűntettében (Btk. 318. § (1), (2) bekezdés c) pont, (6) bekezdés b) pont),
- felbujtóként elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettében (Btk. 282. § (1) bekezdés) és
- felbujtóként elkövetett hamis vád bűntettében (Btk. 233. § (1) bekezdés b) pont, (2) bekezdés). Ezért őt halmazati büntetésül 7 évi fegyházbüntetésre és 5 évi közügyektől eltiltásra ítélte.

H. Arnold Gábor II. r. vádlott bűnösségét
- 2 rb. társtettesként, folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntettében (Btk. 323. § (1), (2) bekezdés b) pont) és
- társtettesként elkövetett emberrablás bűntettében (Btk. 175/A. § (1) bekezdés) állapította meg, amiért őt halmazati büntetésül 2 évi börtönbüntetésre és 3 évi közügyektől eltiltásra ítélte.

H. István III. r. vádlottat bűnösnek mondta ki
- 2 rb. társtettesként, folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntettében (Btk. 323. § (1), (2) bekezdés b) pont) és
- társtettesként elkövetett emberrablás bűntettében (Btk. 175/A. § (1) bekezdés), amiért őt halmazati büntetésül 2 évi börtönbüntetésre és 3 évi közügyektől eltiltásra ítélte.

Rendelkezett egyúttal a vádlottak által előzetes fogvatartásban töltött időnek a kiszabott szabadságvesztésbe történő beszámításáról, az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetéséről és a lefoglalt bűnjelekről.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a következő:

H. Barnabás I. r. és H. István III. r. vádlottak testvérek, H. Arnold Gábor III. r. vádlott az unokatestvérük. Sz. Márton sértett 2004-ben ismerte meg K. Bálint sértettet, előbb munkatársi, majd baráti viszony alakult ki közöttük. K. Bálint sértett 2005-ben egy bevásárlóközpontban végzett munkája során ismerte meg az I. és II. r. vádlottakat, Sz. Márton sértett pedig 2007-ben, egy edzőteremben az I., II. és III. r. vádlottakat.

I. Az I. r. vádlott 2009 januárjában megbízta K. Bálint sértettet, hogy 100.000 forint ellenében juttasson el egy gépkocsit Szíriába és adja át a gépkocsiért jelentkező szír állampolgároknak. K. Bálint sértett a megbízást teljesítette. Ezt követően az I. r. vádlott ismét megbízta a sértettet egy személygépkocsi Szíriába való kiszállításával, aminek a sértett eleget tett.
A második gépkocsi leszállítását követően, két-három héttel később az I. r. vádlott azzal hívta fel K. Bálint sértettet, hogy szolgáltassa vissza a gépkocsikat. Amikor a sértett emlékeztette őt, hogy a tőle kapott utasításoknak megfelelően szállította a járműveket Szíriába, az I. r. vádlott közölte, hogy ez nem igaz, őt ez nem érdekli, vagy az autókat, vagy azok árát adja vissza.
Az I. r. vádlott a gépkocsik árát 120.000 amerikai dollárban határozta meg, majd 2009. február végétől, március elejétől napi rendszerességgel, esetenként a II. r. vádlottal együtt K. Bálint sértettet többek között megveréssel, megöléssel, édesanyja fejének a levágásával, a háza felgyújtásával megfenyegetve követelte, hogy az autók árát fizesse meg.
Ezt követően, amikor K. Bálint sértett egy telefonbeszélgetésük során elhitette az I. r. vádlottal, hogy Szíriában tartózkodik, az I. r. vádlott Sz. Márton sértettől is követelni kezdte a gépkocsik árát arra hivatkozással, hogy az ő keze is benne van abban, hogy K. Bálint sértett nem tud elszámolni a gépkocsikkal. Ennek megfelelően személyesen az edzőteremben és telefonon az I. r. vádlott többek között megöléssel, élettársa és szülei bántalmazásával, háza felgyújtásával fenyegette meg. Az I. r. vádlott felhívására Sz. Márton sértettnek többször meg kellett jelennie az edzőterem irodájában, ahol erődemonstráció végett a fenyegetéshez esetenként csatlakozott a II. és III. r. vádlott is. Az egyik ilyen alkalommal az I. r. vádlott Sz. Márton sértett élete és testi épsége elleni fenyegetések mellett az II. és III. r. vádlottak jelenlétében azt is közölte a sértettel, hogy addig nem mehet el, amíg nem fizetnek neki.
Miután a sértettekhez intézett fenyegetések egyre gyakoribbá váltak, hangnemük, tartalmuk egyre durvább lett, az egyenlőtlen erőviszonyokra is figyelemmel a sértettek úgy döntöttek, hogy fizetni fognak az I. r. vádlottnak, azt feltételezve, hogy így a kilátásba helyezett súlyosabb következmények elmaradnak. Ennek megfelelően Sz. Márton sértett több alkalommal összesen 5-6 millió forint készpénzt, 450.000 forint értékű karóráját és a használatában lévő 16.000.000 forint értékű autóját átadta az I. r. vádlottnak. A készpénz egy részét – körülbelül 2.000.000 forintot- K. Bálint sértett teremtette elő, a teljes összeg baráti kölcsönből, saját pénzből, és Sz. Márton arany nyakláncának a zálogba adásából származó bevételből állt össze.
Mindezek után 2009. március 27. napja körüli időben Sz. Márton sértett az I. r. vádlott felhívására és fenyegetésének hatására megjelent az edzőterem irodájában. Az I. r. vádlott ekkor telefonon azzal hívta fel K. Bálint sértettet, hogy Sz. Márton náluk van, és addig nem engedik el, amíg nem fizetnek neki fejenként 36.000.000 forintot vagy Sz. Márton nem írja alá az édesanyja ingatlanának átruházásáról szóló okiratot. Ekkor a II. és III. r. vádlottak is jelen voltak, előbbi megöléssel fenyegette Sz. Márton sértettet. A telefonhívás során az I. r. vádlott félretette a mobiltelefonját úgy, hogy az irodában történteket K. Bálint is hallhassa, majd egy fax készüléket vágott Sz. Márton sértetthez, amit a sértett sikeresen hárított. Ezt követően dulakodás alakult ki a sértett és a vádlottak között, a II. és III. r. vádlottak ököllel több ütést mértek a felsőtestére, azonban a sértettnek mindezek ellenére sikerült felállnia és így a támadóit leráznia magáról. Ekkor az I. r. vádlott felszólította a III. r. vádlottat, hogy hozza be az autójából a baltáját, s miután ennek a III. r. vádlott nem tett eleget, maga ment ki érte. Amikor a baltát a kezében lóbálva visszatért az irodába, kiparancsolta az ott tartózkodó személyeket és a sértett felé indult. A sértett az I. r. vádlott felé indult, hogy ráfoghasson a baltát tartó kezére, azonban megcsúszott és háttal a kanapéra esett. Az I. r. vádlott a sértettre térdelt, és több alkalommal a baltát a sértett feje felé irányítva úgy lendítette meg, mintha ütni akarna vele, miközben azt kiabálta, hogy megöli. Végül a baltát ütésre emelte és a sértett fejének bal oldalára, a halánték tájékra célozva lesújtott, de a sértettnek az ütés közben sikerült az I. r. kezét úgy megragadnia és megcsavarnia, hogy csökkentse a becsapódás erejét. Ennek következtében a balta nem az élével, hanem az oldalával találta el a sértett fejét. A sértett a bántalmazás következtében a fej bal oldalának nyolc napon belül gyógyuló zúzódását szenvedte el, azonban a támadott testtájékra, a használt eszközre, a kifejtett erőre, a sértett és a vádlott testhelyzetére figyelemmel a halálos eredmény bekövetkezésének a reális lehetősége is fennállt. Ezt követően az I. r. vádlott a támadással felhagyott, majd figyelemmel a sértett azon, szorult helyzetben tett ígéretére, hogy a fizetés érdekében Szíriában megkeresi K. Bálint sértettet, a vízum és repülőjegy intézése végett megengedte, hogy a II. és III. r. vádlottak társaságában az irodát elhagyja.

II. H. Barnabás 2009. március elején valótlanul arra hivatkozva, hogy néhány napon belül visszafizeti, 2.000.000 forintot kért kölcsön C. Y. sértettől. Ugyanezen hónapban azzal kereste meg a sértettet, hogy 5.000 eurót vásárolna tőle forintért. Miután megállapodtak az árban, a sértett testvére átadta az I. r. vádlottnak a 5.000 eurót. A vádlott a euró ellenértékét 300.000 forinttal kisebb összegben adta át, melyet a sértett csak az ügylet után észlelt. Az ellenértékből hiányzó összeget a vádlott nem fizette ki a sértettnek és ez nem is állt szándékában. 2009. március 27. napján az I. r. vádlott azzal kereste meg a sértettet, hogy 8.000 euróra és 1.500 amerikai dollárra van szüksége. Amikor másnap találkoztak, az I. r. vádlott valótlanul arra hivatkozva, hogy pár percen belül lehozza a valuta ellenértékét, elkérte azt a sértettől, majd a 8.000 euróval és 1.500 amerikai dollárral távozott. Az I. r. vádlottnak a pénz átadása nem állt szándékában, célja a sértett pénzének az ellenérték nélküli megszerzése volt.

III. 2009. nyár végén, amikor az I. tényállási pontban írt cselekmények miatt az I. r. vádlott ellen büntetőeljárás folyt, azért, hogy rendőrségi eljárás alá vonja Sz. Márton sértettet, egy zárkában engedély nélkül tartott telefonról felhívta a IV. és V. r. vádlottakat, és megbízta őket, hogy rejtsenek el egy maroklőfegyvert, lőszert és valamilyen kábítószert a sértett lakcímén. A IV. és V. r. vádlott ennek eleget tettek, majd a nyomozóhatóság előtt hamisan vádolták meg a sértettet lőfegyverrel, lőszerrel visszaélés, illetőleg kábítószerrel visszaélés bűntettének az elkövetésével.

Az elsőfokú ítéletet ellen az ügyész az I., II. és III. r. vádlottak vonatkozásában súlyosabb minősítés megállapításáért és súlyosabb büntetés kiszabásáért, míg az I., II. és III. r. vádlottak és védőik céljának megjelölése nélkül jelentettek be fellebbezést. A IV. és V. r. vádlottak tekintetében az elsőfokú bíróság ítélete jogerőre emelkedett.

Egyéb információ: 

dr. Mohácsy Zsuzsanna
elnökhelyettes
+36-1/268-4803
mohacsyzs@fovitb.birosag.hu

Eljáró bíróság: