Cs. Gy. vádlott

Tárgyalás időpontja: 
2015. március 6. péntek, 09:00
Ügy tárgya: 
vesztegetés bűntette
Tárgyalás helyszíne: 
1055 Budapest, Markó utca 16.
Tárgyaló: 
fszt. VIII. tárgyaló
Ügyszak: 
Büntető
Összegzés: 

A Balassagyarmati Törvényszék a 2013. október 2. napján kihirdetett ítéletében Cs. Gy. vádlottat 9 rb. vesztegetés bűntette (1978. évi IV. tv. 251. § (2) bekezdés II. fordulat) miatt halmazati büntetésül 2 év börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 3 évre felfüggesztette, továbbá 9.000.000 millió forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. A bíróság 7 rb. vesztegetés bűntettének vádja alól a vádlottat bizonyítottság hiányában felmentette.

A Balassagyarmati Törvényszék által megállapított tényállás szerint a vádlott 2002 szeptemberétől 2004. július végéig dolgozott a Postabankban (később ERSTE Bank), mint hitelügyi előadó. E minőségben, mint „kapcsolattartó” kapott feladatot a Postabanknál is forgalmazott, Széchenyi-hitel néven közismertté vált folyószámlahitel konstrukció kapcsán. Ez a program a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 1999. évi XCV. törvény alapján indult meg a 2000-es évek elején, melynek keretén belül gazdasági társaságok vagy egyéni vállalkozások ez idő tájt 5.000.000 forint erejéig kedvezményes kamatozás mellett vehettek igénybe folyószámla hitelt. Ezen rulírozó hitel szerepe a jogalkotói szándék szerint az volt, hogy a likviditási problémákkal küszködő kis- és középvállalkozások helyzetét megkönnyítse, amennyiben a hitelkeret rendelkezésre bocsátásával az átmeneti fizetési gondokat rendezni lehetett. Ehhez szükség volt a Postabanknál nyitott folyószámlára, amelyre a folyósított hitel összege felkerült és amelyen a vállalkozás egyéb pénzügyi tranzakciói is folytak. Ily módon a hitelkeret a vállalkozás bevételeiből elvileg folyamatosan vissza is töltődött volna.
Miután az állam a vállalkozások kockázatait nem kívánta a bankokra áthárítani, ezért részükre a kihelyezett pénz megtérülését biztosító garanciát adott. A hitel biztosítéka elsősorban a Hitelgarancia Rt. készfizető kezességvállalása volt. Az Rt. a tartozások 73%-áért vállalta az állami kezességet, míg a fennmaradó 27%-os részt a banki konstrukció szerint magánszemély készfizető kezessége biztosította.
Az igénylés folyamata a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium által e célra létrehozott, a Vállalkozók Országos Szövetsége (VOSZ) országosan meglévő adminisztratív hálózatára telepített és effektíve a VOSZ irodák mellett működő, KAVOSZ Pénzügyi és Szolgáltatásközvetítő Rt-n keresztül történt. A vállalkozások által az iratok benyújtása a KAVOSZ Rt-hez az ún. Széchenyi-kártya igénylési lap kitöltésével történt, amivel együtt be kellett nyújtani a társaság cégkivonatát, a társasági szerződését, az utolsó két év pénzügyi beszámolóját, az aláírási címpéldányt és harminc napnál nem régebbi adóigazolást arról, hogy a társaságnak nincsen tartozása. Ezen túl szükséges volt a cég képviselőinek iratainak másolata, pénzforgalmi bankszámlakivonat és a társult szervek igazolása. A KAVOSZ Rt-nél elkészült előminősítésről az ügyfelet tájékoztatták. A KAVOSZ a regisztráló szervezetek irodái által befogadott hitelkérelmeket és mellékleteket papíralapon közvetlenül a bankfiók részére, míg a hitelkérelem nyomtatványon szereplő valamennyi adatot elektronikus úton a bank központja részére küldte meg. A bankfiókok hozzáférési jogosultsággal rendelkező munkatársai ezen központi adatbázisból érték el az adott fiókot megjelölő ügyfelek adatait. A kisvállalkozói kapcsolattartó, illetve az ügyfélkapcsolati manager a papír alapú dokumentációk kézhezvételét követően ellenőrizni volt köteles, hogy a hitelkérelem hiánytalanul kitöltésre került-e és valamennyi melléklet csatolásra került-e, ellenőriznie kellett, hogy a hitelkérelemben szereplő adatok megegyeznek-e az elektronikusan bankba érkezett és az ügyfélminősítés alapjául szolgáló adatokkal, továbbá, hogy a vállalkozás, annak tulajdonosai, a magánszemély kezes, illetve a kapcsolt vállalkozásnak minősülő cégek szerepelnek-e a bank tiltó listáján, és mindezek alapján javaslatot kellett tennie a program által generált ügyfél-minősítési kategória jóváhagyására, mellyel egyidejűleg gondoskodnia kellett az ügyfél-minősítési kategória jóváhagyásának dokumentálásáról is. Legvégül feladatát képezte az egyszerűsített előterjesztési nyomtatvány kitöltése, és ennek benyújtása az illetékes döntéshozó részére. A döntési hatáskör a fiókvezető kezében volt, melynek alapján a kockázatvállalásokat, kisvállalkozói és vállalati ügyfélkörben egyaránt ő volt jogosult engedélyezni.

Ezen tevékenysége során a vádlott 2003. decemberében ismerkedett meg B. Z.-vel aki ekkor üzlettársával fordult Széchenyi-hitel igényléssel a Postabankhoz. B. Z. ezen hitelügyintézés során a Széchenyi-hitelkonstrukcióra figyelmét felhívó - a nyomozás során ismeretlenül maradt – társaitól azt az információt kapta, hogy a vádlott banki alkalmazott ellenszolgáltatás fejében a hitelügyintézést meggyorsítja és annak sikerességét is garantálja. A hiteligényléséhez B. Z. ismeretlen forrásból származó valótlan tartalmú mérleget és hamis nullás igazolást csatolt. A hitelbírálat során a vádlott pozitív előterjesztést tett a döntéshozónak, melynek eredményeként B. Z. 2013. december 22. napján folyószámla hitelszerződést kötött a Postabankkal, melynek alapján másnap az 5.000.000 Ft hitelösszeget is felvette. B. Z. ebből az összegből a vádlottnak 1.000.000 Ft-ot átadott. Ezzel egyidejűleg abban is megállapodtak, hogy B. Z. további vállalkozások kérelmét továbbítja a vádlottnak, aki azokat átveszi és elintézi, hogy ezen vállalkozások garantáltan és gyorsan megkapják a hitelt. Megállapodtak abban is, hogy ennek fejében a vádlott a felvett hitelösszegekből ugyanolyan részesedésre számíthat, mint a már lebonyolított hitelügylet kapcsán. A hiteligénylések sikerének biztosítása érdekében a vádlott iránymutatást adott B. Z. részére a hiteligénylő lap megfelelő adatokkal való kitöltéséhez, és vállalta azt is, hogy a rendelkezésre bocsátott hiteligénylési dokumentációt a KAVOSZ-hoz eljuttatja, majd rövid időn belül a banknál a hitelszerződés megkötését és a pénzfelvételt lehetővé teszi.
Később a vádlott a B. Z.-n keresztül megismert V. M.-el és D. A.-val is hasonló „üzleti” megállapodást kötött, akik ugyancsak több cég hitelkérelmét továbbították hozzá, a leírtakhoz hasonló feltételekkel.
A vádlott banki hitelügyintézőként a hitelügyintézés folyamatára részleteiben is rálátva, ismerve az automatizmusban rejlő lehetőségeket, B. Z.-t, V. M.-t és D. A.-t kellőképpen felvilágosítva arról, hogy a hitelbírálati szempontoknak milyen tartalmú iratok felelnek meg.
B. Z., V. M. és D. A. először saját, nem működő cégükre vettek fel hitelt, majd lakókörnyezetükben minimális ellenszolgáltatás fejében potenciális cégtulajdonosokat kutattak fel, akiket rávettek arra, hogy nem működő cégeket vegyenek a nevükre és aláírják – az ehhez szükséges cégiratok után – a Széchenyi-hitel igényléséhez szükséges papírokat is. Ezek a hiteligénylések azonban nem valós igényeket takartak. Az ily módon közvetített cégek többsége ténylegesen nem működött, effektív gazdasági tevékenységet nem végzett, vagy amelyik igen, egyéb feltételek hiányában nem lett volna jogosult a Széchenyi-hitel felvételére.
B. Z., V. M. és D. A. ennek tudatában szállították a hiteligénylési dokumentációkat a vádlott részére, aki tudatában annak, hogy valótlan tartamú dokumentációkat vesz át, intézkedett a hiteligénylés gyors befogadása, a gyors hitelbírálat és a teljes összeg minél előbbi kifizetése iránt.
A vádlott a hitelbírálat szabályozott folyamatát megkerülve, maga vette át megjelölt társaitól a tényleges gazdasági tevékenységet nem folytató fiktív cégek valótlan tartalmú dokumentációit, melyek legtöbb esetben hamis adóigazolásokat és valótlan eredménykimutatásokat tartalmaztak. A hitelbírálat gyorsítása érdekében a vádlott az előírásokkal ellentétesen nem egy esetben már azt megelőzően intézkedett a Hitelgarancia Rt. jóváhagyásának megszerzése iránt, hogy a szerződés egyáltalán aláírásra került volna.
A fals hitelügyletek lebonyolítását és meggyorsítását elősegítendő, mindig biztosította, hogy a pénztárban a teljes hitelösszeg felvételét lehetővé tevő pénzmennyiség legyen, még abban az esetben is, ha azzal a lehetőséggel egy-egy napon két-három ügyfél is élni kívánt.
A vádlott tisztában volt azzal, hogy a hitelkonstrukció eredeti célja nem a milliós összegű készpénzfelvétel volt, azonban segített társainak annak kihasználásában, hogy a hitelbírálat automatizmusában rejlő lehetőségeket kihasználva, a sikeres elbírálást garantáló, ám valótlan tartalmú adatokkal kitöltött iratok alapján, a kisvállalkozások megsegítésére szánt hitelösszegeket akadálytalanul felvegyék, és a hitel eredeti céljától eltérően, azt saját céljaikra fordítsák. Tisztában volt a vádlott azzal is, hogy ehhez társai nehéz anyagi körülmények között élő, sokszor megszorult helyzetben lévő embereket vettek rá arra, hogy a nem működő gazdasági társaságokat anyagi juttatás fejében a nevükre vegyék, és csekély összegért vállalják az ügylettel kapcsolatos utazást, a papírok aláírását és a pénz felvételét.
Ilyen körülmények között a vádlott 2003 decembere és 2004 júliusa között több esetben minősítette az erre nem alkalmas cégeket hitelképesnek és javasolta velük hitelkeret megállapodás megkötését, minden esetben a maximális 5.000.000 forintra. A néhány nap alatt lebonyolított ügyletek alapján a hiteligénylők még a hitelszerződés megkötésének napján felvették a hitelkeret teljes összegét, majd valamelyik helyi szórakozóhelyen B. Z., V. M. vagy D. A. a gyors hitelügyintézésért előre kialkudott összegeket átadta a vádlottnak.
A vádlott tevékenysége során számtalan cég hiteligénylését minősítette, így összesen 9.000.000 forint jogtalan előnyhöz jutott azáltal, hogy kötelességét megszegte.
A felvett hitelösszegek visszafizetésre nem kerültek, azok tekintetében a Hitelgarancia Rt.-nél érvényesítésre került a garancia, illetve a fennmaradó tőkekövetelés eladásával és a biztosító helytállásával a bank a veszteségeit minimalizálni tudta.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére, a minősítés megváltoztatása és a büntetés súlyosítása érdekében, míg a vádlott és védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért jelentettek be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség az átiratában az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását indítványozta. Megállapította, hogy az első fokú bíróság mérlegeléssel állapította meg a tényállást, melyből okszerűen volt következtetést a vádlott terhére, a cselekményét ugyanakkor pontatlanul minősítette. Kiemeli, hogy a büntetés kiszabása körében jelentőséggel bíró körülményeket pontatlanul sorolta fel az első fokú bíróság, azokat helytelenül értékelte, és ezért a büntetés céljának elérése érdekében a vádlottal szemben súlyosabb büntetés kiszabását indítványozza.

Egyéb információ: 

dr. Mohácsy Zsuzsanna
elnökhelyettes
+36-1/268-4803
mohacsyzs@fovitb.birosag.hu

Eljáró bíróság: