A Budapest Környéki Törvényszék 16.B.115/2013/109. számú, 2015. február 24. napján kelt ítéletével K. Rudolf I. rendű és K. Rudolfné (szül: H. Andrea) II. r. vádlottakat bűnösnek mondta ki:

3 rb. kiskorú veszélyeztetésének bűntettében (1978. évi IV. tv. 195. § (1) bekezdés).

Ezért az elsőfokú bíróság az I. és II. rendű vádlottakat - halmazati büntetésül – 2 - 2 (két - két) évi börtönbüntetésre ítélte. A Törvényszék a Budapesten, 2000. február 10. napján született K. Zoltán Rudolf, a Budapesten, 2002. február 14. napján született K. Anita és a Budapesten, 2003. október 30. napján született K. Balázs vonatkozásában a vádlottak szülői felügyeleti jogát megszüntette.

Az elsőfokú bíróság az I. és II. rendű vádlottakat

az ellenük 3 rb. társtettesként, folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak bűntette (1978. évi IV. tv. 198. § (1) (2) bekezdés a) és b) pont, (3) bekezdés) és a társtettesként folytatólagosan elkövetett erőszakos közösülés bűntette (1978. évi IV. tv. 197. § (1) (2) bekezdés a) és b) pont, (3) bekezdés) miatt emelt vád alól felmentette.

A törvényszék a vádlottak által 2013. február 20. napjától 2015. február 24. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendelte és a büntetésüket kitöltöttnek tekintette.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a vádlottak házasságkötésüket követően Szigetszentmiklóson, nehéz körülmények között, komfort nélküli kétszobás házban éltek, és nevelték közösen kiskorú gyermekiket: K. Zoltán Rudolf, K. Anita és K. Balázs sértetteket. Az I. rendű vádlott gépkezelőként dolgozott, a II. rendű vádlott háztartásbeliként otthon tartózkodott, feladatait azonban nem látta el megfelelően, a lakás elhanyagolt, piszkos, rendetlen képet mutatott, ahol időszakosan csótányok és egerek is megjelentek. A vádlottak az alapvető higiéniát nem biztosították, a gyermekek tisztálkodását heti egyszer, műanyag kiskádból oldották meg. A fogmosás kivételes volt. A gyermekek fejtetvessége visszatérő problémaként jelentkezett. Kopaszra nyírásukat ugyanakkor megszégyenítésként élték meg. A vádlottak a sértettek tanulmányai iránt idővel érdeklődést nem mutattak, a sértettek tanszerei eltűntek, megrongálódtak, azokat később az iskola visszatartotta. A gyermekek látási és tanulási problémákkal küzdöttek, a vádlottak azonban nem intézkedtek, sem aziránt, hogy a gyermekek szemüveghez jussanak, sem a tanulmányuk segítése iránt, az előírt gyógypedagógiai és logopédiai foglalkozásra a sértetteket nem vitték. A vádlottak a sértettek jelenlétében felnőtt tartalmú filmeket néztek, azoktól őket nem tiltották, és azt is megengedték a gyermekeknek, hogy az alkoholtartalmú italaikba beleigyanak. A vádlottak a sértetteket rendszeresen tettleg is bántalmazták, pofonokkal, fenékre ütéssel (fakanállal és nadrágszíjjal is). Ennek nyomait a pedagógusok egy alkalommal észlelték. A Gyámhivatal ezt követően határozott a gyermekek védelembe vételéről, majd átmeneti nevelésbe vételükről. A vádlottak magatartása következtében a kiskorú sértettek két év elteltével is megállapíthatóan traumatizált állapotban voltak.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész az ítélet hatályon kívül helyezése iránt fellebbezést jelentett be. Az I. és a II. r. vádlottak, valamint védőik felmentés érdekében fellebbeztek.

A Fővárosi Ítélőtábla az ügyben 2016. március 24., valamint március 30. napjának 9:00 órájára tűzött ki nyilvános ülést.