A volt honvédelmi miniszter büntető ügye

Tárgyalás időpontja: 
2016. június 14. kedd, 09:00
Ügyszám: 
hűtlen kezelés bűntette
Tárgyalás helyszíne: 
Budapest, V., Markó u. 16.
Tárgyaló: 
fszt. 3.
Ügyszak: 
Büntető
Összegzés: 

J. F. I. r. és F. L. II. r. vádlottakat a Központi Nyomozó Főügyészség 1-1 rb., az 1978. évi IV. tv. („régi Btk.”) 319. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettével vádolta, melyet II. r. vádlott felbujtóként követett el.

 

Az első fokon eljárt Pesti Központi Kerületi Bíróság a vádlottakat az ellenük emelt vád alól felmentette. Ítéletében az állapította meg, hogy a lakáselidegenítés kapcsán I. r. vádlott a II. r. vádlott által bérelt lakás elidegenítésre történt kijelölésekor a jogszabályban foglalt kötelezettségeket nem szegte meg, az eljárás során a reá vonatkozó HM rendelet szabályait betartva járt el, és olyan szándék sem vezette, hogy a HM-nek vagyoni hátrányt okozzon. Nincs ugyanis olyan jogszabály, amely egyértelműen arra kötelezte volna az I.r. vádlottat, hogy a kettős jogállású, szolgálati jogviszonyban álló katona és állami vezető II. r. vádlott lakás juttatásakor, illetve a lakás elidegenítésekor ne a HM rendelkezése alatt álló lakások és helyiségek bérletéről, elidegenítéséről, valamint lakhatás támogatásáról szóló HM rendelet, hanem az állami vezetői juttatások jogosultságának a feltételeiről szóló kormányrendelet szabályait alkalmazza. Megállapította továbbá, hogy az I. r. vádlott a lakás elidegenítésekor mérlegelési jogkörében eljárva az SZMSZ-ben és a HM rendeletben előírt eljárást betartva, az előterjesztők javaslatait figyelembe véve hozott döntést, amely nem tekinthető jogszerűtlennek, így a magatartásával bűncselekményt nem valósított meg. Azt is rögzítette, hogy a II.r. vádlott semmilyen bűncselekmény elkövetésére nem bírta rá az I. r. vádlottat és ő maga sem követte el a vádban terhére rótt bűncselekményt.

 

Az ügyben másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, mindkét vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 376. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) a) pontja szerint minősülő hűtlen kezelés bűntettében azzal, hogy a II. r. vádlott a cselekményét bűnsegédként követte el. J. F. I. r. vádlottat 2 év szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy annak végrehajtását 4 évi próbaidőre felfüggesztette és 1,5 millió forint pénzbüntetést szabott ki vele szemben. dr. F.P. II. r. vádlottat 1 év szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy annak végrehajtását 2 év 10 hónap próbaidőre felfüggesztette. Megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén azt mindkét vádlott esetében börtönben kell végrehajtani, és ez esetben a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap.

Indokolásában rögzítette, hogy az I. r. vádlott beosztásánál fogva tisztában volt az őt terhelő vagyonkezelői kötelezettség mibenlétéve, a HM vagyonkezelésébe, használatába adott, a vagyon rendeltetésszerű használatáért való felelőssége olyan mérlegelést nem tűrő kötelezettség, melyet alacsonyabb rendű jogszabályok által rendelkezési körébe utalt egyedi – mérlegelésen alapuló – döntéseinél is szem előtt kell tartania. Nyilvánvalóan felismerte azt is, hogy a II. r. vádlott lakásigénylésével kapcsolatos döntései nyomán a HM rendelkezése alól a kérdéses ingatlan kikerül, s az okiratok tartalma alapján megállapíthatóan ennek bekövetkezését maga támogatta, így a bekövetkezett eredmény tekintetében is egyenes szándék terheli. A hűtlen kezelés bűncselekményt tettesként – mivel vagyonkezelői megbízatása volt - valósította meg függetlenül attól, hogy a bűncselekmény eredményeként a gazdagodás a II. r. vádlott érdekkörében mutatható ki.

 

A II. r. vádlott részesi felelősségének megállapításához őt terhelő vagyonkezelői kötelezettség megléte nem szükséges. Az irányadó tényállásból azonban egyértelműen megállapítható, hogy II. r. vádlott közvetlenül a miniszternek alárendelt, a HM tevékenységének tervezéséért, szervezéséért, a feladatok végrehajtásért felelős közigazgatási államtitkárként a HM rendelkezésű lakással kapcsolatos kérelmei benyújtásakor is tisztában volt az I. r. vádlottat terhelő általános vagyonkezelői kötelezettséggel. Ebből következően azzal is, hogy az ő határozatlan időre történő lakáshoz jutása, majd az érintett ingatlan részére rövid időn belül jóval a tényleges értéken alul történő elidegenítése a HM rendeltetésszerű működéséhez szükséges vagyonfelhasználáson túlmutat. Az előbbiek így vagyoni hátrány okozását vonják maguk után. A tényállásból azonban arra nem vonható következtetés, hogy az I. r. vádlott bűncselekmény elkövetésére irányuló szilárd akarat-elhatározása a II. r. vádlott ott rögzített cselekvősége nyomán alakult ki, így ez csupán bűnsegédi bűnrészességnek megállapítására volt alkalmas. 

Egyéb információ: 

dr. Ujvári Ákos

sajtószóvivő

 

Besze Mária

sajtótitkár

 

E-mail cím. sajto@fovitb.birosag.hu

Eljáró bíróság: