T. B. K. és társai

Tárgyalás időpontja: 
2020. március 4. szerda, 09:00
Ügy tárgya: 
sikkasztás bűntette és más bűncselekmények
Ügyszám: 
6.Kbf.60/2019.
Tárgyalás helyszíne: 
1055 Budapest, Markó utca 16.
Tárgyaló: 
fszt. 4.
Ügyszak: 
Büntető
Összegzés: 

Az elsőfokon eljárt Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa a 2019. szeptember 25-én meghozott ítéletével

T. B. K. I. r. vádlottat folytatólagosan, üzletszerűen, jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntette és hamis magánokirat felhasználásának vétsége miatt halmazati büntetésül 2 év börtönbüntetésre, 2 év közügyektől eltiltásra, 400.000 forint pénzbüntetésre, valamint 3.415.000 forint vagyonelkobzásra;

E. Ö. volt címzetes törzsőrmester II. r. vádlottat folytatólagosan, bűnsegédként, üzletszerűen nagyobb értékre elkövetett sikkasztás bűntette miatt 1 év 6 hónap – végrehajtásában 3 év próbaidőre – felfüggesztett börtönbüntetésre, 300.000 forint pénzbüntetésre, valamint lefokozásra;

P. R. III. r. vádlottat folytatólagosan, üzletszerűen, jelentős értékre elkövetett orgazdaság bűntette miatt 1 év 4 hónap – végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre, 200.000 forint pénzbüntetésre, valamint 1.145.000 forint vagyonelkobzásra;

P. L. IV. r. vádlottat orgazdaság vétsége miatt 120.000 forint pénzbüntetésre és 10.000 forint vagyonelkobzásra ítélte.

Az elsőfokú bíróság ezen túlmenően kártérítés megfizetésére kötelezte az I. és II. r. vádlottat mintegy 7 millió forint összegben az Országgyűlés Hivatala, a III. r. vádlottat pedig összesen 270.000 forint összegben két magánszemély sértett felé. Ugyanakkor két sértett polgári jogi igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasította. Rendelkezett a bűnjelekről és az eljárás során felmerült közel 5 millió forint bűnügyi költség túlnyomó részének megfizetésére különböző arányban a vádlottakat kötelezte.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint T. B. K. I. r. vádlott 2011 szeptemberétől az Országgyűlés Hivatala alkalmazásában állt, 2016. január 31-ig a Parlament, majd 2016. február 1-jétől a Képviselői Irodaház épületében dolgozott raktárosként. Élettársa, a II. r. vádlott ebben az időszakban a Parlament épületében teljesített szolgálatot objektum őrként, P. L. IV. r. vádlott szintén az Országgyűlés Hivatalánál dolgozott karbantartóként, az ő testvére pedig P. R. IV. r. vádlott.

Az I. r. vádlott 2015 őszétől az Országgyűlés Hivatal tulajdonát képező és raktárosként kezelésére bízott számítógépeket, monitorokat és egyéb informatikai eszközöket tulajdonított el közel 15 millió forint értékben úgy, hogy azokat az épületekből a személybejárati kapun keresztül nagyméretű táskába, illetve a mélygarázsban parkoló autója csomagtartójába rejtve kihozta. Az informatikai eszközök átpakolásában és kijuttatásában a II. r. vádlott – kétséget kizáró módon legalább 500.000 forint értékű számítástechnikai eszköz esetében – segítséget nyújtott neki, kihasználva azt, hogy a parlamenti dolgozók csomagellenőrzésen nem esnek át. Ezt követően az I. r. vádlott az eltulajdonított eszközöket a kereskedelmi árnál lényegesen alacsonyabb áron eladta és átadta részben a III. vádlottnak, részben ismeretlen személyeknek. Az egyik átadásnál a IV. r. vádlott is jelen volt. A III. r. vádlott az általa is tudottan sikkasztásból származó eszközök nagy részét tovább értékesítette. Az I. r. vádlottól általa megszerzett kb. 10 millió forint összértékű informatikai eszközök nagy részét lefoglalták, így az okozott kárból 7,5 millió forint megtérült. A váddal ellentétben az elsőfokú bíróság a IV. r. vádlott esetében nem látta minden esetben kétséget kizáró módon megállapíthatónak, hogy a lefoglalt eszközök az Országgyűlés Hivatala tulajdonát képezik, illetve azt, hogy a IV. r. vádlott tisztában lett volt azok bűnös eredetével.

Annak érdekében, hogy a készlethiányt leplezze, az I. r. vádlott meghamisította a raktári nyilvántartásokat olyan valótlan bejegyzésekkel, mintha a hiányzó informatikai eszközök kivételét és üzembe helyezését a Parlament Informatikai Főosztálya igényelte volna.

Az I. és a II. r. vádlott következetesen tagadták a terhükre rótt bűncselekmények elkövetését, míg a III. és IV. r. vádlottak az átvétel és a tovább értékesítés tekintetében ténybeli beismerő vallomást tettek, azt azonban tagadták, hogy tisztában lettek volna az eszközök bűnös eredetével.

A törvényszék ítélete ellen a katonai ügyész az I. r. vádlott terhére hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása, míg az I., II., III. vádlottak és védőik elsősorban felmentés, másodsorban enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést. Az elsőfokú ítélet a IV. r. vádlott tekintetében a kihirdetés napján jogerőre emelkedett. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség az ügyészi fellebbezést fenntartotta, a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak.

Az ítélőtábla az ügyet 2020. március 04. napjának 09,00 órájára nyilvános ülésre tűzte ki a fszt. 4. számú tárgyalóterembe.

Eljáró bíróság: 
CsatolmányMéret
106.42 KB